Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A „Dőlt vitorla" ürügyén (Illyés Gyula költészetének erkölcsvilágáról)

kölcsi mondanivalója, úgy csiszolódott folyóban görgő kőként zárttá, egyszerűvé és tökéletessé formálja. A nagy latin költők tömörsége, nemessége, puritán pátosza lépett itt frigyre Petőfi egyszerűségével, szenvedélyével és világosságával, s szülte meg a michelangelói szoborelv törvényei szerint a nagy életművet. A néptől kapott anyagot, egy kebléből származó igaz művész szűrte tisztává, változtatta nemes anyaggá magas színvonalon, hogy ismét utat találhasson azokhoz, akik teremtésének maguk is részesei voltak. Olyan korban keresi és találja meg a harmóniát, az örök emberi értéket, amikor mások a céltalanság, az elidegenülés, elembertelenedés rémmé nagyított képével kísértik az embereket, művészi rangot követelve maguknak. Ha életpályáját, életművét legutolsó művével helyezzük mérlegre, csak a legnagyobb értékek egyensúlyozhatják ki a mérleg nyelvét. Mert a közönségtől kapott anyagot művészi egyéniségének tüze olyan fokra hevítette, olyan zárt és pontos világgá formálta, melyben „Semmi, egy rezzenet sem történhetett másképp." (Jászkunság 1967. 1. sz. 37-41.) 215