Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti olvasás és a folklór

statisztikai és oktatástörténeti adatok, velük s csak azokkal nehezen magyarázhatjuk meg parasztságunk mai tudásszintjét, ismereteit. 4. Julius Caesarról jegyezték fel, hogy midőn levelet kapott, mindenki legnagyobb ámulatára csak szemével futotta át, majd tartalmát tudomásul vették. Azért tartották említésre méltónak ezt, mert abban az időben az olvasás fennhangon mások füle hallatára történt. A ma általánosnak tudott csendes olvasás szokatlan és természetellenes volt. A leírt szavakat nemcsak akkor, de jóval később is mindig hangosan kimondták. A középkori krónikák hangos felolvasásra készültek. Az ima és ének leírt szövege hangosan megszólalt, a betű csak rögzített és emlékeztetett. Az ének és ima annyiban különbözött, hogy az egyiket dallam is kísérte. A könyvnyomtatás lehetővé tette a széphistőriák, krónikás énekek kinyomtatását, szövegének rögzítését, de nem szüntette meg az énekes gyakorlatot. A vásári ponyvaárusok kinyomtatott históriáik szövegét hangosan énekelték, a prózai szövegek érdekesebb részeit kiabálták, s így a vásárlók egy részét már a vásárban megtanították a szövegre, könnyebbé tették annak majdani olvasását. Kármán József, Faludy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és Kisfaludy Sándor több helyen is utal arra, hogy a verseket, a szépirodalmat polgári körökben is hangosan olvasták. A csendes olvasás szokása a terjedelmesebb regényirodalom fokozatos elterjedésével válik általánosabbá. Az iskolai oktatás gyakorlata századokon át úgy a silabizálás korában, mint a XX. századi Cukrász Róza-féle mozdulatokhoz kapcsolt betűkiejtés idején megkövetelte a hangos olvasást. Mindazok, akik nem rendelkeztek kellő olvasási gyakorlattal, ezen a fokon továbbra is megmaradtak. Sokszor láttam levelet kapó parasztembert hangosan, félhangosan olvasni, újságot böngésző, híreket kutató öregasszonyt a szöveget értelmezve-kommentálva fennhangon beszélni. A jól olvasók pedig mások számára vagy pedig tudásukra büszkén olvastak hangosan. Az ún. „magolás", a szövegek szószerinti rögzítése, mint az ismeretek elsajátításának több századon át virágzott módszere szintén a hangos olvasást, a beszédnek és az írott szövegnek az összekapcsolását követelte meg. Mindezek azonban csupán az olvasás technikájából következtek. Nem lényegtelenek azonban az olvasás társadalmi szokásai, az olvasó ember társadalmi helyzete sem. Külön hangos olvasási alkalomnak számított a protestánsok családi biblia olvasása ünnep és vasárnap délutánonként, jóllehet a katolikus vallásos társulatok összejövetelein memorizált szövegeket mondtak, azonban. 176