Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

Az ünnepeket megelőző héten már a fiatalabb asszonyok munka közben is hangosan énekelték a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi énekeket. Munka végeztével a férfiak, főként presbiteri családokban, iparosoknál, adventben, nagyböjtben, nagyhéten — a katolikusoknál búcsúk előtt, de más ünnepeknél is — esti istentiszteletre, vecsernyére mentek, majd hazatérve a vacsoránál komolyan megtárgyalták a család előtt a prédikáció, az ige lényegét, a textust. Sokan előre találgatták, keresték a Bibliában, hogy a lelkész az ünnepen milyen textust választ majd, s ennek a kedvéért lapozgatták a Bibliát. Református iparos vagy nagygazda családoknál némely helyen házi istentiszteletet is tartottak. Ha pedig legátus volt, érkezett a faluba, kézről-kézre adták, s az a vacsoránál imádkozott, vagy a Bibliából felolvasott és magyarázott. Mindezek összefonódtak bizonyos lelki és testi visszafogottsággal is. Az ünnepre készülő, áldozni vagy úrvacsorát venni szándékozó igyekezett beszédében minden durvaságot kerülni: nem káromkodott, családtagjaihoz ilyenkor a kegyetlenebb, szigorúbb ember is kedvesebb volt. A kocsmát, nagyobb ivást komoly felnőtt ember kerülte, némelyek az asszonytól is megtartóztatták magukat mindkét valláson levők közül. Mindehhez hozzájárult a katolikusoknál az ünnepet megelőző böjt, illetve a böjtös ételek fogyasztása, ami emlékeztette őket a közeledő ünnepre. A reformátusoknál előírt böjt ugyan nem volt, de az ünnepek előtti egy-két napon leegyszerűsödött az étkezés: kásaféiék, paprikáskrumpli, egytálétel járta. Ez persze összefüggött azzal is, hogy ilyenkor megszaporodott az asszonyok munkája, s nem volt idő a főzésre. De vallják, hogy szinte böjtszerüen keveset ettek, mert készültek a bővebb ünnepi asztalhoz. Az ünnepekre emlékeztetett főként katolikus falvakban a megsűrűsödő, szinte szüntelen harangzúgás is, amelyet az ott élő protestánsok mindig sokalltak. A harangozás gyakoribbá válása karácsony, húsvét és pünkösd előtt megteremtett egy olyan hangulatot, amely még évtizedek múlva is felébredt az emberekben, s gyermekkoruk gyakoribb templombajárására emlékeztette őket. A lelki előkészületek, mint láthatjuk, az ünnep lényegével, szakrális céljával szoros összefüggésben állnak, s bár nem kifejezetten az egyházak szervezik, mégis egyházi előírásokhoz, tanításokhoz vagy rituális cselekményekhez kapcsolódnak. 151