Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A felnőtt kor szokásai a Tiszazugban

tek, boltba menet beszóltak egymáshoz, hívták a másikat. A nagyon szomszédolókat azonban megszólták, mint aki nem dolgozik rendesen. Nekik kocsmába menni nem illett, legfeljebb este kiültek egy kicsit a kapuba, de már a javakorabeliek, nem pedig a fiatalabbak, ide csak bál alkalmával mehettek: fiatal házasok az első gyerekig, ezután pedig majd felserdült lányuk kísérőjeként az egész családdal, farsangi, húsvéti bálra. A névnapok ma a munkától független, szórakozás jellegű felnőttkori szokások egyik legáltalánosabb alkalmainak számítanak. Nagy múltra azonban nem tekintenek vissza. Általában a XX. század második évtizedében kezdenek átlalánosabbá lenni. A gazdáknál jelentkezett ez először, mégpedig úgy, hogy a pap, a tanító, a jegyző névnap köszöntéseinek mintájára szervezték meg. A papot illett névnapján megköszönteni a reformátusoknál, s elsősorban a presbitérium tagjainak. Ez néhol kis vendégséggel volt egybekötve, s lassan átváltozott névestéllyé. Ma a Mihálynap, József-nap, János-nap a legnagyobb esemény, de ennek szinte semmi köze nincsen a szentek névnapjához: szórakozási alkalom, lassan kialakuló köszöntési formulákkal, étrenddel, meghatározott körökben meghatározott nótákkal. A nők névnapjának megülése napjainkban is ritka még, bár Erzsébet-nap, Julianna-nap már kezd fogalommá lenni a fiataloknál. Korábban a cselédeknél szokás volt az intéző vagy az uraság megköszöntése. Cserkeszöllőn kis dal is tartozott hozzá, névnapi köszöntő verssel. Ilyenkor a kiöltözött, cselédek nevében köszönteni menők pálinkát, apró süteményt kaptak, s cselédség egésze aznap húsételt, birkát vagy disznó pörköltet kapott. 3. A felnőtt kor szokásainak sorát Szendrey Zsigmond — Szendrey Ákos alapján további részekre tagolhatnánk. Itt most csak a legfontosabbakat emeltük ki: a munkához, a társadalmi élethez, s a szórakozáshoz fűződő szokásokat. Ezeknek is csak a magatartást formáló hatását, rétegenként! változatait mutattuk be, de a szokások, érintett cselekmények felsorolására nem kerülhetett még taxatíve sem sor. Annyi azonban világosan kiviláglott az elmondottakból, hogy a felnőtt kor szokásait a felnőtt személy vagy család társadalmi státusa, társadalmi rétegének jellemző igényei és magatartási formái alapvetően meghatározzák, s kialakítják azt az egyetemes reakciót minden esetben, amely e rétegre jellemző, lett légyen szó munkával, társadalmi élettel vagy szórakozással kapcsolatos szokásokról. Ez utóbbiak száma, alkalmai falvanként változóak lehetnek, 143