Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A felnőtt kor szokásai a Tiszazugban
A FELNŐTT KOR SZOKÁSAI A TISZAZUGBAN 1. A magyar néprajz hagyományosan a szokásokat három nagy csoportra osztva vizsgálja: ünnepi vagy feles napi szokások, életkorhoz kötött szokások, s végül a gazdasági élet szokásai A témánk tárgyalásakor látszólag igen egyszerű a dolgunk, hiszen a címben jelzett „felnőtt kor szokásai" egyértelműen az életkorhoz kötött szokásokhoz tartoznak. Â dolog azonban nem ilyen egyszerű. Szokásos módon ugyanis az életkorhoz kötött szokásokat az emberi élet fordulóinak szokásaiként szokták tárgyalni, ídevéve a születés, a házasság, és a temetés körül kikristályosodó' szokásokat. Ezek mint átmeneti rítusok, szokások a gyermekkorhoz, ifjúkorhoz, illetve az öregkorhoz tartoznak, függetlenül attól, hogy szervezői, végrehajtói valamennyinek inkább a felnőttek. A felnőtt kor — amely a házasságra lépéssel, a házasság kötéssel kezdődik — lényegében semmiféle hasonlóan látványos szokásrendszert nem tud felmutatni. A felnőtt kor vége, az öregkor kezdete nem megszabott, nem lezárt a közeiműit, s napjaink magyar népszokásaiban. Addig tart, ameddig valaki munkaképes, valamennyi felnőtt munkát szellemileg és fizikailag kitűnően el tud végezni Amint erre már nem képes, öregnek számít, csökkent munkaértékúnek. A felnőtt és öreg kor között azonban nincsen átmeneti rítus, az öreggé vált családfőt, családanyát nem váltják,le, csupán erejének, képességeinek csökkenésével mindinkább kiszorítják a napi tevékenységből, szerepét, munkáját a hagyományos paraszti családon belül más veszi át. Hosszú, élesen el nem különíthető folyamat ez, amelyet rítusok, szokások nem öveznek, nem tesznek emlékezetessé. Mégis, talán a Tiszazugban az ország más részeihez hasnlóan esetenként megfigyelhető valamilyen határozottabb jele a szokások területén az öregkorba lépésnek. A gazda összehívja családját, s a tulajdonát jelentő földet fiai között felosztja, átadja vagy a legidősebb gyermeknek, vagy egyenlően mindnek a földet, de csak használatra. „Ritka esetben vetkőzött le az öregember", azaz adta át tulajdonjogilag is a földet fiainak. Akár teljes kivetkőzés esetén, akár pedig használatra átadáskor megállapodást kötött fiaival 135
