Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

A Tiszazugban, szemben a szomszédos területekkel, nem jöttek létre körök, kaszinók, legfeljebb Tiszaföldváron, Cibakházán és Csépán, de itt sem mozgatják meg igazán az embereket. Legjobban az iparosok tartottak össze. 1889-ben — viszonylag igen korán — jött létre a csépai-tiszasasi-szelevényi-tiszaugi egyesült ipartársulat, de körként hosszú ideig nem működött. Î909-ben Csépán - ahol nagyobb az iparosok száma — körré is szerveződtek, s ez bizonyos szórakozási lehetőséget adott az iparosoknak, színdarabokat is előadtak, rendszeres klubélet folyt. A parasztságnál efféle kör eredményesen — Tiszaföldvárt és Cibakházát leszámítva — nem működött. A társasélet akkor, amidőn a környéken már intézményekhez kötődnek a kulturális megnyilatkozások, a Tiszazugban még mindig a hagyományos paraszti keretek között zajlott. A társadalom munkára orientáltsága, a munkához kötött társas összejövetelek szerepe megmaradt, s ebből legfeljebb az egyház és egy-egy tanító ambíciója zökkentette ki a lakosságot. Nem keletkeztek intézmények, amelyek szervezzék a lakosság társas- és művelődési életét, az iskolán kívül erre alkalmas helyek sem voltak. A paraszti életforma XX. századi elszürkülésével, a szokások általános elszegényedésével a Tiszazugban is találkozunk. A szokásrend szertartásos jellege, még meglévő kultikus tartalma, gazdagabb formái itt is kiürülnek, de míg másutt helyére lépett egy új, a kor színvonalát legalább megközeííteni akaró intézmény, egyesület, szervezet, addig itt ez nem ment végbe. Az 1945 utáni időszakban a helyzet még aggaszt óbbá vált. A vallásos élet alkalmai — amelyek az egyhangú munkában töltött életnek valamely ritmust adtak — megszűntek, mesterségesen visszaszorították ezeket. Az emberek nem jártak templomba, s az általunk jól ismert kultúrházi „művelődési tevékenység" szinte nem nyújtott helyette semmit. Ma a tiszazugi egyházak úgyszólván papok nélkül vannak. De megszűntek a kisebb falvakban a korábban nagy szerepet és egyedüli szervező erőt betöltött iskolák is, helyben nem élnek értelmiségiek, akik a falvak népének napi gondjait megértsék. A szokások elmúltával, a vallásos élet szinte teljes — főként református községekben bekövetkezett — felszámolásával, s az iskolák lefokozásával a tiszazugi falvak a kulturálatlanság, a társadalmi kapcsolatok reménytelen állapotába kerültek. Ezért lehetséges az, hoy itt a hagyományokat feleleveníteni szándékozó Pávaköri mozgalom jó talajra talált. A működő pávakörök minimális lehetőséget jelentenek, s egy teljesen még el nem veszített kultúrát mozgósítottak az emberebb élet érdekében. Hogy ez milyen kevés, azt nem kell mondanunk. 122