Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Hozzászólások, vita

két részre váltak szét. Az egyik csoport az úgynevezett solti útra tért, s a Duna folyásával nagyjából párhuzamosan haladva Baja és Szeremle érintésével indult el Zombor felé. Elsőnek Bács-Ért (Pacsér) érték el, majd Sztáramoravicát. A másik csoport ugyanakkor Szabadszállás alól a Hátságon — a homokdombokon — át Halas, Kelebia és Szabadka érintésével ért el úticéljához. E másik csoport útja azért is volt jelentős, mert a későbbiekben az újonnan létrejött települések főképp Halassal építettek ki kapcsolatokat. Innen hozták papjaikat, tanítóikat, s sokan itt is tanultak. Ezt követően ötvös László kért szót. Előbb megemlékezett arról, hogy a kunmadarasi kiköltözők 1786. április 18-án indultak el szülővárosukból, majd a továbbiakban a bácskai települések református lelkészeivel a közelmúltban lefolytatott levelezését ismertette. Szólt akivándorlók által az új településekre vitt egyházi kegytárgyakról, majd a madarasi református egyház tulajdonában lévő s a kitelepüléssel kapcsolatban is értékes adatokat tartalmazó történeti forrásokat jellemezte. Hozzászólása végén kiemelte, hogy amíg a város tanácsa Madaras redemptus lakosainak gazdasági érdekeit figyelembe véve általában ellenezte a nagyszámú lakosság leköltözését, addig a presbitérium általában megértéssel fogadta a kitelepülök szándékait. Ezt követően Muzsnai László kért szót. Hozzászólásában megemlékezett arról, hogy a kitelepülés 200. évfordulója alkalmából 1985. szeptember 8-án Feketehegyen volt egy nagyszabású megemlékezés, melyet a református egyház szervezett. Ezen az egykori kibocsátó települések több képviselője is részt vett, míg a magyar református egyházak részéről egy 42 fős küldöttség volt jelen. Áz eseményről két beszámoló is megjelent, a Jugoszláviai Református Egyház Évkönyvében Hodosy Julianna, a Confessió c. folyóiratban pedig dr. Madár Ilona írt megemlékezést. Hozzászólása további részében Muzsnai László röviden foglalkozott a kunhegyes! kitelepülök által vitt egyházi kegytárgyakkal, majd néhány szóban megemlékezett a református egyházközségek közötti e századi kapcsolatokról. Megállapította, hogy napjainkban a nagykunságiak és a bácskai kitelepülök leszármazottainak levélváltásai is bizonyítják a kapcsolatok meglétét, illetve továbbélését. Szilágyi Miklós hozzászólása első részében a XVIII. századi népmozgásokkal foglalkozott. Kiemelte ezek rendkívüli össszetettségét, szervezett és spontán mozzanatokat — telepedés és telepítés — is magában foglaló jellegét. A relatív túlnépesedéssel kapcsolatos magyarázatokat összességében elfogadhatóaknak nevezte, ugyanakkor azonban felhívta a 192