Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Kaposvári Gyöngyi: A kisújszállási földművelés szókincse

A cséplést nagyon sokáig nyomtatással végezték, a múlt századtól azonban terjedni kezdett a cséplőgép. A magyar nyelvjárások atlasza a cséplőgép, gép, masina szavakat tünteti fel ennek megnevezésére. Kisújszállás nem szerepel gyűjtőpontként, s így nem kerülhetett be az atlaszba a tüzesgép kifejezés, amellyel itt találkozhatunk. A cséplést cséplőbanda végezte. Mindenkinek megvolt a maga feladata, s e funkciókat viselték nevükben. A kisújszállási és a pacséri adatokat összevetve látható, hogy vannak egyezések: mindkét helyen etetőnek hívják azt a cséplőmunkást, aki a kévéket a dobba eregeti, kévehányónak azt, aki a kévéket adogatja, és szalmásnak, aki a szalmát továbbítja. Ez utóbbi szónál meg kell jegyeznünk, hogy Kisújszálláson ugyanerre más elnevezéseket is használnak. Az eszik ősi örökség a finnugor korból, s etető származékszava a XVI. század elejétől ismert. A műveletek kézenfekvő hasonlósága eredményezhette, hogy az egyik cséplőmunkást így nevezték el Kisújszálláson és Pacséron is. Pacséron - az említettek mellett — kévés, kazlas, szalmakazlas, segédkazlas vagy alkazlas, pelyvakazlas és dobos vagy doboslány dolgozik együtt. Megfigyelhető, hogy az etető és a kévehányó szavak kivételével valamennyi szó -s képzős, vagyis a lehető legegyszerűbb kifejezése az adott fogalomnak. Hasonló jelenség tapasztalható Kisújszálláson is, pl. asz tagos, törekes, aki lehet kistörekes vagy nagytörekes; de itt inkább az a jellemző, hogy a névben az adott cselekvés is tükröződik: kévevágó, lyukkaparó, rudasgyűrő vagy szalmagyűrő, rudashordó, törekhordó, szalmakazalrakó, törekkazalrakó. A cséplőbanda az első ember irányításával dolgozik. Pacséron erre nincs adat, olvashatunk viszont első kocsisról, aki ,a kocsisok munkáját irányító, legtekintélyesebb, legtapasztaltabb kocsis', s ebben a kifejezésben felismerhető a rokonság. A rész, részes szavakat ugyanabban az értelemben használják mindkét helyen, s gyakorlat az is, hogy a könnyebb munkát végzők kevesebb bért kapnak, de míg Kisújszálláson egészrészesek és félrészesek vannak, akiknek egész rész, illetve fél rész jut, addig Pacséron napszámosokat és kisnapszámosdkai alkalmaznak napszámért illetve kisnapszámért. A legalsó kéve neve Kisújszálláson fűalj-kéve, Pacséron tolvajkéve, a legfelső mindkét helyen papkéve. Kisújszálláson csávázzék a búzát, hogy ne legyen benne üszög. Kékkövet, azaz rézgálicot oldanak fel meszes vízben, így oltják a gabonát. Az erre utaló szavak hiányoznak a pacséri földművelés szótárából. 168