Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Kaposvári Gyöngyi: A kisújszállási földművelés szókincse

kasza (a szó eredetileg a szénagyűjtés terminológiájába tartozott), kazal, széna, villa, valamint egyéb, a földművelés fogalomkörébe illő szavak: asztag, barázda, kereszt, pelyva (Kisújszálláson és Pacséron péva alakban), rend, szalma, ugar. Német eredetű, már a XIV. századból adatolt a zsák és a zsellér szó, 18. századi a kvadrát. A latinból került nyelvünkbe az árenda és a kommende, mindkettőt említik már a 16. században. Nem mindegyik szóról állapítható meg pontosan, honnan származik, hogyan és mikor került a nyelvbe. A földművelés terminus technicusai között is akad vitatott, bizonytalan vagy ismeretlen eredetű. Legalapvetőbb földművelési szakszavaink egyike máig is az arat ige, amelyről nem deríthető ki pontosan, bár az első elképzelés valószínűbb, hogy vajon szóhasadás eredményeként az irt elkülönült változata-e, s így finnugor, esetleg uráli előzményekig vezethető vissza, vagy pedig az ótörök nyelvek egyikéből került át a magyarba. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a XIII. század elején már említik az írott források. Hasonlóképpen vitatott eredetű a boglya (származékszó vagy ótörök jövevényszó), a dob (hangutánzó vagy szóhasadás eredménye a domb szóból), az olt (ősi ugor örökség vagy származékszó) és a szál (esetleg ősi örökség a finnugor korból), de ezek is előfordulna!' korai oklevelekben. Természetesen a dob szó nem a ,cséplőgép része' értelemben, ez a jelentése későbbi, valószínűleg azért kapta, mert hagyományos jelentéstartalma hasonlóság révén kapcsolatba kerülhetett a megismert új tárggyal. Bizonytalan eredetűek olyan fontos szavaink, mint a föld és a kéve, a láb (talán ősi örökség az uráli korból), valamint a vet (talán ősi finnugor örökség). Ez utóbbi a XII. században szerepel először nyelvemlékeinkben, a, föld és a láb a XII—XIII. században, és a kéve a XIV-ben. ismeretlen eredetű a csutka, a gaz, a koszorú, a rúd, a szánt, a tok, de a XIV. században vagy azelőtt már használatos szavak. Megállapíthatjuk tehát, hogy a földművelés alapszókincse régóta megtalálható nyelvünkben. Olyan alapvető növényeket, munkafolyamatokat és eszközöket jelölő szavak ezek, amelyek a közben lezajlott fejlődés ellenére is ugyanazok maradtak mind a mai napig. Sok-sok évszázadon keresztül ismerték és használták őket, s így annyira beleivódtak az emlékezetbe, hogy 200, más-más nyelvi környezetben eltöltött esztendő sem változtatott rajtuk. Ugyanez mondható el a felsorolt szavak egyes származékairól pl.: 165