Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Kaposvári Gyöngyi: A kisújszállási földművelés szókincse

merülnek az őket jelölő szóval együtt. Van azonban a szókincsnek egy olyan rétege, amely csak igen-igen lassan módosul, az úgynevezett alapszókincs. Az alapszókincs magába foglalja a rokonságneveket, a testrészek elnevezését, a számokat stb. A földművelésnek is megvan a maga alapszókincse, a legalapvetőbb növények, eszközök, munkafázisok megjelölése, amelyek évszázadok óta változatlannak tekinthetők, és szinte az egész nyelvterületen egységesek, így indokolt, hogy Kisújszálláson is, Pacséron is mindmáig használják őket. A továbbiakban a földművelés szókincséből csak azokat említem, amelyek mindkét településen ismertek. A földművelés szókincse is rétegződik eredet szerint. Találhatunk benne: 1. ősi 2. idegen eredetű és 3. belső keletkezésű szavakat. A nyél szó egyike legrégebbi szavainknak, ősi örökség az uráli korból. A szem úgyszintén, de elsődleges jelentése ,a látás szerve'; a kalászos, hüvelyes mezőgazdasági növények magja' jelentés csak később alakult ki, ám 1211-ből már van adat róla, tehát régi eleme még így is nyelvünknek. A finnugor kor tovább gyarapította a földművelés szakszókincsét. A testrészt jelölő fej szó hasonlóságon alapuló névátvitel eredményeként ,növény fürtös, fejes vagy kalászos termése'jelentésben is elterjedt. A köt, a mag, a rész, és a tő szavak szintén finnugor eredetűek. Az ugor korból származik hajt, hord, ló, szár és vág szavunk. A magyar nyelv több más nyelvvel is érintkezett, s e hatások eredményeként jónéhány jövevényszó gazdagítja nyelvünket. A földművelés egyes formait a törököktől vette át a magyarság, ezt igazolják honfoglalás előtti, ót örök jövevényszavaink: egy-két gabonaféle neve: árpa, búza, földművelő eszközök elnevezése: eke, sarló, valamint egyéb, a növénytermesztéssel kapcsolatos fogalmak: szérű, tarló. Szókészletünk tanúságtétele azt mutatja, hogy népünk a földművelés terén sokat tanult a különféle szláv népektől. Az újonnan megismert tárgyakkal, cselekvésekkel átvették azok nevét is. Ez nem ritka jelenség a nyelvek életében, gondoljunk csak a napjainkban tért hódító számítástechnikára, amelynek egész terminológiája angol nyelvű, bár próbálkoznak magyarra fordításával. Szláv eredetű szavaink a növényt illetve egyes részeit jelentő gabona, zab, illetve kalász és tokiász; a borona, gereben, rosta eszközök neve; a kalapál, kapál igék; a gazda és a paraszt szó; a szénagyűjtés műszavai: 164