Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Kaposvári Gyöngyi: A kisújszállási földművelés szókincse

Kaposvári Gyöngyi: A kisújszállási földművelés szókincse 1786-ban mintegy 200 család, körülbelül 1000 lélek hagyta el Kisújszállást, és telepedett meg Pacséron. Utódaik jórészt ma is a község lakói, magyar nyelyjárásszigetet alkotva az idegen nyelvi környezetben. A nyelv állandóan változó rendszer: új elemekkel gyarapodhat, bizonyos elemei eltűnhetnek, szabályai módosulhatnak, s a kirajzás óta eltelt 200 évnél jóval kevesebb idő is elegendő ahhoz, hogy ezek a változások érzékelhetők legyenek. Érdekes és tanulságos dolog lenne tehát a két település lakóinak nyelvezetét összehasonlítani, annál is inkább, mert Pacsér mint nyelvjárássziget nyelvföldrajzilag „zárt"-nak tekinthető, — hiszen nincs olyan állandó és közvetlen kapcsolatban a nyelvterület más részeivel, mint Kisújszállás —, ennélfogva nyelvi fejlődése nyilvánvalóan különbözik attól. Az egybevetésre jó alkalmat kínál Pénovátz Antal 1975-ben megjelent műve: A pacséri földművelés és állattartás szótára. így a kisújszállási földművelés szókincsének vizsgálata két szempontból is fontos lehet: egyrészt a mai nagyüzemi gazdálkodástól merőben eltérő formák feltárása révén, másrészt a nyelv fejlődésére nézve. Előadásomban a kisújszállási földművelés témakörén belül a gabonafélék, elsősorban a búza termesztésének szókincsét fogom taglalni. Nem törekszem a munkafolyamatok és -eszközök részletes leírására, inkább a pacséri adatokkal való összehasonlításra. A feldolgozott anyag alapja az a gyűjtés, amit 1985 nyarán a honismereti tábor munkacsoportjával végeztünk Kisújszálláson. Az előadás meghatározott keretei nem teszik lehetővé, hogy valamennyi, a földműveléssel kapcsolatos szóra kitérjek, ezért átfogó megállapításokat teszek majd, s ezeket a példaként hozott szavakkal igyekszem igazolni. Amint az várható volt, a szókincs egy része megegyezik mindkét településen, ezen kívül vannak olyan szavak, amelyek csak az egyik, illetve csak a másik helyen ismertek. Kezdjük az azonosságok vizsgálatával! Ismert tény, hogy a szókészlet az a része a nyelvnek, amelyik a legkönnyebben változik. Nap mint nap új fogalmak születnek, amelyeket meg kell nevezni, ugyanakkor más dolgok elavulnak, apránként feledésbe 163