Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Szabó Lajos: „Patsirra költözendő szeginysig" (Kisújszállásiak Bácskába települése 1786-ban)

Milyen tényezők késztették őket elhatározásukban, hogy boldogulásukat máshol keressék s reméljék? A válasz összetett és földrajzilag sem lokalizálható egyetlen településre, de az itteni viszonyokon keresztül, amelyek tágabb összefüggés részei, talán érthetőbbé válik számunkra a XVIII. század végi szegény, jászkun lakosok elköltözési mozgalma. Különösképpen pedig a nagykunságiaké, ahol hasonlóak a természeti adottságok s az ehhez kapcsolódó problémák. A kutatások eredményeként megállapítható, hogy három szembetűnő ok játszott késztető szerepet a lakosság egy részének elköltözésében. Az egyik fő elköltözési ok a kedvezőtlen térszíni viszonyokra vezethető vissza, amelynek következtében az esztendő nagy részében a határ 2/3 része víz alatt állott, s különösen az 1770-es években okozott nehezen elviselhető gondot az immár 4000 főt meghaladó lakosságnak (1720:301; 1736:2317; 1740:2177; 1750:2919; 1760:3039; 1771:4102; 1780:4882; 1784/85: 5301; 1786/87: 4396).

2 Erre vonatkozólag 1779 tavaszán a terhük csökkentését, helyzetük javítását kérő lakosoknak az alábbi választ adja a nemes tanács: ,,Mivel ezen Helységnek Terrénumi felette szűk határokban foglaltatva volnának, eleitül fogva lakossainak désmás földekkel magokat segíteni kénteleníttettek, sőt maga ezen Communitás is Eő Felsége Hadi Transennális és Quártélyozó Lovai intertentiójokra, majd minden esztendőben más Pusztákon kéntelen Désmára kaszáltatni, vagy pedig szénát és abrakot drága pénzen szerezni; a Mirhó Gátnak el vágattása után pedig minémü szánakozásra méltó boldogtalan sorsra és állapotra jutottunk ..., kivált képpen meg láttzik a szer felett való árendának fizetésébül szinte utolsó szegénységhez készülő szegény lakosainknak, a Mirhó Gátnak el vágásával okozott, s határunknak szűk volta miatt lett jószágainknak el vesztegetése az Conscriptió Decrescentiájábul, ide járul az is, hogy közterheket híven viselő meg szaporodott lakossaink mindnyájan T. N. Heves vm-ben, Kakati, Fegyverneki, Túri, Pásztói és több közel lévő és távol való Pusztákon, szántó és kaszálló földeket drága désma fizetéssel, magok élelmeknek megszerzésére és a királyi hiv szolgálatnak hívebben lehető tellyesitésére, barmainknak pedig tsak az elmúlt esztendőben is háromezer kétszáz forintokban legelő mezőt, sok fáradsággal, s nagy kérelemmel másoktul szerezni kénytelenittettek és most is hat mérföldnyire legeltetnek barmaik. Midőn illy nagy szorultságban minden közterheket egyaránt viselő lakosaink is majd végső veszedelemhez közelitnek az instansokon segíteni nem lehet.' A közlegelő annyira összeszűkült, hogy a naponként hazajáró kezes •