Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Fazekas Mihály: A karcagi áttelepülők

„Átolvasván a névsort, nem látjuk belőle, hogy Ómoravicai lakosok nevei volnának ott felsorakoztatva. Éppen ugy lehetne az egy karcagi gyűjtés eredményéről szóló elszámolás. Szép magyar nevek következnek egymás után. A jellegzetesen karcagi nevek a következők: Hajdú István, Varga Sándor, Tóth János, Király Lajos, Gál József, Kerekes József, Kun Lajos, Jónás Ferenc, Farkas Pál, Nagy József, Túri János, Madarász János, Balog Sándor, Takács Lajos, Vida Mihály, Oláh András, Szarka Sándor, Győri Juliánná, Kurucz Bálint, Mészáros János, Kocsis Lajos, Vincze Imre, Szilágyi István, Baranyai Györgyné, Török Sándor, Cs.Szabó István stb."

49 Elmentek, áttelepültek hát a karcagiak 1786-ban a Bácskába, Ómoravicára, hogy ott találják meg boldogulásukat. Ott telket, földet kaptak, új falut alapítottak és építettek fel szorgalmas munkával. Azt, hogy jobb lett-e ott a sorsuk, szerencsésebbek lettek-e ott, mintha itthon maradtak volna —, nehéz eldönteni! Tény, hogy ilyen nagy létszámú közösségben mindig akad elégedetlenkedő, sőt visszavágyó. Alig érkeztek oda, máris megkezdődött a visszajöveteké törekvés: a vágy az itthagyott szülőföld iránt. Ezt a karcagi jegyzőkönyvek is bizonyítják, amelyekből idézek néhányat. „Diószegi Tót János örökösen el adatott portájának vissza adattatásáért Instál. Minthogy az Instáns Kardszagrul végképpen Patsérra vette Lakását, és önként, minden kénszerités nélkül örökössen Házát Portáját el atta, Patsérrul pedig alattomban minden Testimoniális nélkül vissza jővén, az illyetén Csavargások végett eő fölségének czélja az Popúlatio eránt felettébb tsalattatna, ezen okbul az Instánsnak Portája vissza nem adattatik, és miglen Patsérrul az Camerális Administrator Urtul Testimoniálissal magát el jövetelérül nem legitimállya, többé Kardszagi Lakosnak bé nem vétettetik."

50 Igen szigorú a következő végzés: „K.Balog István hasonlóul Portának való fundusért Instál. Instántiájának ez előtt meg engedtetett az Instánsnak, hogy magának Portát szerezhessen, a mint szerzett is: de azt meg nem tartván, hanem Tettes Báts Vármegyében Omoravitza Helységében vévén lakását másnak el atta. E szerént nem hogy Porta adattatna számára, de többé Lakosnak sem fogattatik vissza.' így utasított vissza a város még több visszaszállingózó áttelepülőt. Önként mentek el, de vissza nem jöhettek, se Karcagra, se a többi nagy81