Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Szabó Lajos: „Patsirra költözendő szeginysig" (Kisújszállásiak Bácskába települése 1786-ban)

száma tehát meghaladta az 1000-et. (Erre vonatkozóan egybehangzóak a jelzett szakirodalom szerzőinek megállapításai.) Elindulásuk előtt tenyészállatokat kértek: „P a t s í r r a költözendő szegínysíg közönségesen azon instálnak, hogy egypár csődört és ugyanannyi bikát adjon a nemes tanács nékiek. Mely instantiájok a patsíri szegínysígnek tekintetébe vétetődvén, egy csődör és egy bika részekre kimutattatott."

30 Egyházuktól úrasztali kegyszereket kaptak ajándékba. Egy cin kannát, ezzel a felirattal: ,,1772. Privilegizált Nagy Kun Kis-Ujszállás Reform. Sz. Ekklésia készíttette", továbbá egy cin tálat és tényért, végül egy arannyal futtatott réz kelyhet. Az 1786. április derekán útra kelő nagyobb és a május végén szedelőzködő kisebb kisújszállási csoport búcsúzkodása aligha lehetett lelki megindultságok nélküli. Talán legkifejezőbbek a Nagykunsági krónika írójának erre vonatkozó szép sorai: ,£zem nem maradt szárazon..., amikor búcsúztak. Hiszen senki sem ment úgy el, hogy valaki hozzátartozóját itt ne hagyta volna!" Az eltávozók magistrátusukhoz intézett búcsúlevelét, melyet Oros Ferenc uram írt, a tíz nap múlva tartott tanácsülésen olvasták fel: „Nemzetes biró uram! s becsületes nemes tanács! Közrégi igaz mondás; Az háládatlan embernél nincs nagyobb teher a föld hátán, mely mondásoknak igazságát, mivel világos igaz, nemis szükséges hosszasan mutogatnom. Negyvenhat esztendeje, mióta ezen közönséges társaságnak tagja lettem; megesmérem, melynek jótéteményeit az idő alatt tapasztaltam. Azért is nem akarván magamat a háládatlan s haszontalan földnek terhei közül valónak lenni, minekutánna Bácsérre szándékozom elindulni, az idén oda menendő néppel együtt háládatlan nem akarok a nemes tanácstól elmenni ..." Ezután bocsánatot kér, ha vétkezett volna az elöljáróság ellen, áldást és virágzást kér szülőhelyére. „Ezen búcsúzó levél a nemes tanács előtt felolvastatott, kedvesen vétetett. Az egész elment községnek bucsuzása és elindulásoknak s tőlünk való megválásoknak örök emlékezetére azon búcsúzó levél archívumba tétetett."

3 Tóth János uram versben köszönt el: „Negyvenöt esztendő miolta itt laktam Sok utazásokban kelmétekkel voltam Hidegen melegen gyakorta szenvedtem Hogyha hibáztam, bocssák meg nekem" síb. Indulásuk és érkezésük pontos idejét nem tudjuk rögzíteni, útvonalukról sem maradt feljegyzés. Valószínű, hogy a húsvéti ünnepek (április 16—17.) után indult el az első nagyobb csoport. Érkezésük ideje sem ismert, a 22