Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)
Dienes Erzsébet: A népi gyógyászat Kunhegyesen
hogy: nyugodjál bele, a gyerek meghalt, el lehet temetni. Apósom még egyszer bekiáltott: kijössz vagy nem jössz ki? Az orvos meg vót ijedve, kiszólt, hogy nem megyek. Apósom ekkor a koporsót az üveges veranda üvegjin és a bezárt szobaablakon keresztül bevágta az orvos szobájába, és bekiáltotta: Hányat temettettél már el élve, te gazember? Gyere ki, nízd meg, sír a gyerek! Akkor aztán szaladt az orvos, és mikor látta, hogy milyen nagyot tívedett, letérdelt, úgy kírte apósomat, hogy ne jelentse fel, mert elveszik a diplomáját. Apósom nem is jelentette fel, hanem huszonöt éven keresztül minden évben egyszer — az eset évfordulóján — elvitte a fiát megmutatni az orvosnak mindig ugyanezekkel a szavakkal: Ezt a fiút akartad te élve eltemettetni. — Sógorom mesílte, hogy míg az orvos üt, az űtet mindig igyekezett elkerülni, átment a másik ódáira, ha az utcán szembe jöttek egymással. — Rígen az öregek sok törtínetet mesíltek ílve eltemetett emberekrűl; hát ezek vagy igazak voltak, vagy nem, ki tudja. De ez megtörtínt, az uram bátyjával, pár hónapos korában." — „Vót egy híres javasasszony Dormándon. Ez egyszer tetszhalott vót, majdnem eltemettik ílve, de magához tért. Ezután tudott látni a múltba és a jövőbe is. Mély lílegzeteket vett, a hüvelykujja körmit nízte, egy idő múlva révületbe esett, és akkor kezdett beszílni. Vót Kunhegy esrűl is, aki elment hozzá. — Azt mondják, egyszer még a minisztériumtúl is kimentek megnizni, hogy mit tud. Az egyik tisztviselőnek megmondta, hogy a menyasszonya öngyilkos lett, és a koporsójába tettík a vőlegínye fínykípit. Ez igaz is vót, így nem háborgatták az asszonyt. — A két háború alatt sokan szerettík vóna tudni, hogy mi van a hozzátartozójukkal. Az I. világháború alatt az vót a szokás, hogy az imádságoskönyvet spárgával körülkötöttík, erre kulcsot és ahogy a kulcs fordult, abbúl kapták meg a választ. — A II. világháború alatt Abádszalókon is vót egy asszony, az mindenkinek megmondta, akinek odamaradt valakije a háborúban. Nagy olvasó vót nála, keresztet vetett, imádkozott." „Az én uram 1911-ben született. Anyósom mint özvegyasszony ment fírhe apósomhoz, két fia vót akkor mán, a két gyerek között csak két év korkülönbsíg vót. Mesílte anyósom, hogy mikor a két fia úgy 6 és 8 éves vót, vagyis 1905 körűi, egy cigányasszony azt jósolta neki, hogy mind a két fia golyó által fog meghalni. Na a kisebbik fiú 1917-ben valami becsületbeli dolog miatt, vagy párbaj vót, én mán pontosan nem emlikszek, szóval pisztollyal agyonlőtte magát. Úgy, hogy a pisztoly csövit a szájába vette, és a feje aztán a felismerhetetlensígig szítroncsolódott. 187
