Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)
Gulyás Katalin: Jászkisériek a bácskai kirajzásban
s javaikat ne adják el addig, amíg hivatalos személy nem közli velük a költözésre vonatkozó „resolutiót" (határozatot). Virág Mihály időközben többször járt Budán és Zomborban a telepedni szándékozók deputációjának tagjaként, amely a kunhegyesiekénél nagyobb kedvezményekért instanciázott. Amíg a kamarai adminisztráció és a kamara azt fontolgatta, hogy mely pusztákat, milyen feltételek mellett kapják a kérelmezők, s jászkunságiakat telepítsenek-e vagy birodalmi németeket, addig Kiséren augusztus közepére tetőfokára hágott a telepedési kedv. Ekkor már 55 család szerepelt a jelentkezettek listáján. S mivel ekkorra mintegy 30 karcagi család a helyi tanács engedélye nélkül költözött le a Bácskába, a helytartótanács utasította a Kerületeket, hogy csak szabályos elbocsátólevéllel távozhatnak a jelentkezettek. A jászkun főkapitány ezért továbbra is szigorúan tiltotta az érdekelt helységeknek az útlevelek kiadását. A kamarának a helytartótanácsba történt beolvasztása tovább lassította az áttelepülők ügyének rendezését. Egy kiséri tanácsjegyzőkönyvi bejegyzés szerint Virág Mihály — valószínűleg egy küldöttséggel — Bécsben is járt, ezt azonban egyéb források nem támasztják alá. Hónapok teltek el várakozással, s az egyre türelmetlenebb jelentkezők sokáig hiába várták a költözés engedélyezését, az igényeiknek megfelelő telepedési feltételek elfogadását, megállapítását. Az uralkodó jóváhagyó döntése október 6-án született meg, ebben a helytartótanácsra és a zombori kamarai adminisztrációra bízta a telepítés lefolytatását. A helytartótanács október 18-án értesítette a döntésről az adminisztrációt és a jászkun főkapitányt. A reménytelennek tűnő várakozásba ekkorra már Kiséren néhányan belefáradtak, s feladták távozási szándékaikat. Ezzel magyarázható, hogy egy november 9-i összeírásban már csak 49 telepest találunk, s ezek közül is 5 új jelentkező. Ingatlanaik jó részét ekkorra eladták, s az uralkodói óhajnak megfelelően többségük még a tél előtt indulni akart. Az elmúlt évi adóikat valamennyien rendezték. A Kerületek képviselőjének jelentéséből kitűnik, hogy a községi adóösszeírásból kihúzták a még 1785-ben indulni szándékozókat, de kerületi döntést igényelt még annak meghatározása, hogy mi történjék a következő év tavaszán indulni szándékozók adójával. A téli kiköltözésből végül semmi sem lett. Ürményi zombori adminisztrátor december 2-án kelt levelében közölte, hogy Pacséron és a szomszédos Ómoravicán fogják letelepíteni a jászsági és nagykunsági családokat. A puszták bérlete csak a következő év Szent György napján szű110
