Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

145-ről 2.098-ra ugrik. S jelentős utánpótlást jelent a város számára a megszűnt Jászkun Kerület volt hivatalnoki gárdája is. Elmondható tehát, hogy a város lakossága — noha több mint kétszeresére emelkedik néhány évtized leforgása alatt — nem a természetes szaporodás révén növekedik, hanem a bevándorlásokkal. Míg a század első évtizedében 599 fő húzódik be Szolnokra, addig a második évtizedben 3.008, a harmadikban pedig 3.246. (Ez utóbbiak között szép számmal szerepelnek a trianoni békével más államokhoz került területekről menekültek.) A bevándorlók elsősorban az alkalmazotti réteget és az ipari munkásságot duzzasztják fel, s eközben a város hagyományos paraszti lakossága érintetlen marad. Azok tehát, akik a férfiszabóságnál a fentebb leírt, úgynevezett szolnoki viselet éltetői, megrendelői voltak, a két világháború között a földek aprózódásával fokozatosan elszegényedve a város társadalmában játszott szerepüket tekintve is fokozatosan visszaszorultak, mert magában a városban, a megyeszékhelyen is a földnek mind kevesebb lett a jelentősége. A Szolnok megyei népviselet kutatója, Gulyás Éva szerint a „népviselet jellegét, alakulását nagymértékben befolyásolta az, hogy az adott közösség mennyire volt önellátó és mennyire vette igénybe a kisipar és a kereskedelem szolgáltatásait. A hagyományos népviselet a paraszti önellátásra épült. A parasztság maga termelte meg és dolgozta fel a nyersanyagot (len, kender) és csak egyes esetekben vette igénybe a kisipari munkát (szűcs, szűrszabó). A vászonneműek (ing, pendely, bőgatya) szabását, varrását is házilag végezték. Az első jelentősebb változást a bolti kereskedelem széles körű elterjedése hozta, ezek megvarrását már sok esetben specialistákra, varrónőkra bízták. A férfiviseletben ez a változás a szabó mesterség szerepének megnövekedéséhez vezetett. A szabómesterek egyúttal ízlésformáló szerepet is betöltöttek és az újabb hatásokat (szabásban, divatban) közvetítették a közösségben. A szabómesterség korai meggyökeresedése az egész népviseletre, elsősorban a férfiviseletre nyomta rá a bélyegét. Ezeken a helyeken a népviselet polgárosodása előbb bekövetkezett, mint a hagyományos, önellátó közösségekben." S bár Gulyás Éva Kunszentmárton szabómesterségének vizsgálatával kapcsolatosan tette a fenti megállapításokat, magunk is nyugodtan idézhettük, hiszen Szolnok férfiviseletében hasonlóan alakultak a dolgok. S különösen az bátorít fel a fentiek idézésére, hogy Gulyás Éva a cikkének további részében azt írja, hogy Kunszentmártonban „...a férfiak 31