Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

német ajkú sótisztviselőkön, harmincadosokon és a katonaságon kívül. 1741-ben is csak 4 armalista nemest írnak össze, s még az 1804/5. évben feljegyzett taksás nemesek is mindössze 15-en vannak. A paraszti lakosság közül mindössze néhány család (Móra, Fülöp, Tekl, Czakó, Fejér) szétvált tagjai jelentik a külön háztartásokat. A II. József-féle összeírásban 93 nemes szerepel 101 lajstromba vett polgárral együtt, s ezek — Botár Imre, avatott szolnoki kutató szerint — elsősorban az iparosokat jelentették. Noha Szolnok mezőváros volt, szűk határa miatt elsősorban kereskedelme és ipara révén tudta megtartani városi jogát, s nem földművelése miatt. A sófuvarozás, a vízen úsztatott fák partraszállítása és feldolgozása a gabonaszállító hajók rakodómunkási lehetőségei tartották el a város egy jelentős rétegét, azt, amely később a gyáripar alapját is jelentette. Éppen a városban megforduló nagyszámú idegen, az itt állomásozó és a monarchia legkülönbözőbb területeiről ide vezényelt német nyelvet beszélő katonaság, a kamarai birtok járandóságait kezelő tisztviselők: azaz a város lakosságában az ,jdegen test" jelenléte eredményezte, hogy még a két említett alapvető összetevő elem (kereskedő—iparos és paraszti réteg) is önmagába zárkózottan élt, s ugyanúgy nem érintkezett egymással, mint az idegennyelvű katonasággal és állami alkalmazott tisztviselő réteggel. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy Szolnokon évszázadokon keresztül hiányzott az igazi nemesi réteg (a II. József-féle összeírás 93 nemes gyakorlatilag éppen úgy nem érvényesíthette előjogait, mint a szomszédos Tószeg és Várkony nemesi lakossága, mivel jobb ágy telkeken gazdálkodott), hogy a városnak nem volt arisztokráciája, érthetővé válik: miért alakultak ki az egymással szinte semmiféle kapcsolatot nem tartó, magukba zárt társadalmi körök.

16 A nemesség ugyanis évszázadokon keresztül nemcsak hivatalos vezető rétege volt a magyar társadalomnak, de életformájával, kialakult szokásaival a társadalom integráló ereje is. Egy olyan példakép, amelyhez az alsóbb néprétegek igyekeztek felemelkedni, s ha másként nem ment, hát legalább úgy, hogy külsőségeikben másolták őket. Még a parasztság szamára is mintát jelentettek, pedig ők a nemesi életforma megnyilvánulásait a rájuk cseppet sem jellemző ugrással : azaz a felettük álló társadalmi réteg, a polgárság kihagyásával tudták csak utánozni. A kereskedő-iparos polgárság viszont közvetlenül maga felett, maga előtt látta a nemesség nekik közeli, mert 25