Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

SZOLÁRI János férfiszabó mester 1885-ben született Egerben. Budapesten és Miskolcon volt segéd, 1921-ben Egerben, 1930 óta Szolnokon önálló. TÓTH Ferenc férfiszabó mester 1905-ben született Budapesten. Budapesten tanult, ott volt segéd. 1926-tól társas alapon Kürthy és Tóth néven, 1927 óta saját nevén önálló. TÓTH Sándor férfiszabó mester 1894-ben született Törökszentmiklóson. 1913-ban szabadult fel, segéd volt Törökszentmiklóson és Szolnokon. 1929 óta önálló. A Szabóiparosok testületének és az Iparosdalárdának a . tagja. • •/ VÁCZY Mihály férfiszabó mester 1877-ben született Nagylónyán. Édesatyjánál szabadult fel, segéd volt Kolozsvárott, Szatmárnémetibe Miskolcon és Nagykanizsán. 1923 óta önálló. Az Ipartestület volt pénztárosa. ZSÉRCZY András férfiszabó mester 1906-ban született Tiszasülyben. Budapesten volt segéd. 1931 óta önálló. Már segéd korában ezüst oklevelet kapott a szolnoki kiállításon. Mivel tudjuk, hogy Scheftsik György munkáját az 1926-os adtok alapján állította össze, s eszerint ekkor a szabómesterek összlétszáma 59 volt, a felsorolt 26 férfiszabó mester a szabó társadalomnak közel felét jelentette. Szolnok átmenő forgamú kamarai város volt, amelynek lakossága lényegében két rétegből tevődött össze. Egyik az 1848 tájára éppen az átmenő forgalomra és kereskedelemre épülő, zömmel idegen eredetű kereskedő és iparos réteg, a másik pedig a város környékén fekvő földterületek művelője, a paraszt lakosság. Már az 157l-es török defter is osztott, városias társadalmat tükröz a katonasággal és török iparosokkal együttélő magyar lakosságról. Ekkor magyar bírája, írástudó diákja, s koldusa is összeírásra kerül, a templom pedig az egyházi élet folytonosságáról, papok jelenlétéről ad hírt. A török kiűzése után a város újranépesedik, A kincstár tulajdonában levő város címerében az ekevas és a búzakalász a földműveseket, a kivont kard a város arculatát történelme folyamán mindig is alapvetően meghatározó katonaságot jelképezte. 1696-ban két nemest, 7 telkes gazdát, 11 zsellért és 5 itt idéző szajoli halászt említenek a polgári lakosság számbavételekor. A város jobbágytársadalma volt ekkor a meghatározó az itt lakó 23