Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

zösségeiben (Tiszántúl, Hortobágy, Kiskunság, Nagykunság) terjedt el. A Demeter napi szokások megőrizték a gazdasági év befejezésével kapcsolatos jellegüket (állatok őszi beterelése, számadás, pásztorfogadás), melyet a juhászok pásztortalálkozókkal, juhtorokkal ültek meg még a múlt században is. A XVIII. században a barokk hatására meghonosodó Vendel-tisztelet helyenként háttérbe szorította a Demeter napi szokásokat, vagy azzal párhuzamosan más gazdasági- társadalmi környezetben terjedt el. A Vendel napi szokások középpontjában az állat- és pásztorpatrónus tiszteletéből fakadó cselekmények állnak, melyet a katolikus egyház a kultusz magyarországi elterjedése óta támogatott. Templomokat, szobrokat, oltárakat emeltek, harangokat szenteltek tiszteletére, napja búcsújáró és fogadalmi nap egy valamikor pusztító dögvész megszűnésének emlékére. A Vendel-kultuszt az állatvédő, betegségelhárító és gyógyító momentumok jellemzik: Szent Vendel az, aki megóvja a jószágot a betegségtől, különösen dögvész és más járványos állatbetegség esetén fordultak hozzá segítségért. SZABADFALVI JÓZSEF e két ünnep szokáshagyományait, elterjedésének körülményeit történeti síkon is megvizsgálta és megállapítja, hogy a két állatpatrónus tisztelete időben is váltotta egymást. SZABADFALVI JÓZSEF szavaival élve a „szilaj pásztori élet és tobzódás pogány, eretnek szentjét, Dömötört akarták helyettesíteni valóban keresztényi jámbor szenttel, Vendellel.' MANGA JÁNOS szintén foglalkozott a Vendel-tisztelet magyarországi elterjedésének kérdésével, neki köszönhetjük a palóc lakosságú északkeleti országrész néhány szép Vendel szobrának (pl. Hont megyei Pereszlény) felfedezését.

14 A dunántúli szent Vendel kultuszról KUN-MOLNÁR SÁNDOR írt átfogó tanulmányt, melyben a dél-dunántúli megyék Vendel hagyományait ismerteti és máig érvényes megállapításokat tesz a kultusz magyarországi elterjedésére vonatkozóan. A téma szempontjából kitűnő, kevésbé méltatott tanulmány, sok jó megfigyeléssel. E nagyobb, összefoglaló munkák mellett számos kisebb tanulmány készült egyes tájak kiemelkedően szép Vendel szobrairól, esetleg Vendel napi népszokásairól. Az állattartás és a jeles napi szokások szakirodalmában bőven találunk ide vonatkozó táji, lokális adatokat.

16 Ezek általában egy-két mondatos rövid utalások. Ha a Vendel-kultusz magyarországi szakirodalmát áttanulmányozzuk, felfigyelhetünk arra, hogy a Dunántúl és a palóclakta északkeleti országrész ebből a szempontból sokkal kuta7