Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

84. VARGA ZS., 1970. 71; A kép a Néprajzi Múzeum Egyházi Gyűjteményében, ltsz. 68. 174. 5.; 85. Néprajzi Múzeum Egyházi Gyűjteménye, ltsz. 64. 75. 5.; K. Csilléry Klára gyűjtése. 86. A pulai (Zala m.) szent Vendel üvegképet (Néprajzi Múzeum, Egyházi Gyűjteménye, ltsz. 62. 110. 29.) egy szent György képpel együtt gyűjtötték. A leltározó leírja, hogy mindkét kép a présház szobájában a sarokpad fölött lógott. Egykor a Nagyvázsony környéki német falukban igen elterjedt volt az üvegre festett kép, ma már kevés van belőlük, ami van, azt sem a házaknál, hanem a présházakban őrzik. CSILLÉRY KI. és BOROSS M. gyűjtése. 87. CSATKAI E., 1949. 97.1. 88. Nyugat-Magyarországra a csehországi Olmützhöl érkeztek az üvegképek. Felső Ausztriában Sandl és Aussergefild voltak jelentős központok, valamint Tirol. CSATKAI E. 1949. 88-89.1. A témával kapcsolatban ld. GISLIND M. RITZ: Hinterglasmalerei, München, 1972. Ismerteti VARGA Zs., Ethn. LXXXV. (1974), 535-537.1. 89. KAZINCZY F., 1911. 29.1. valamint SZABADFALVI J., 1964. 47.1. Jegyzetek a II fejezethez 1. FODOR F., 1942. 461.1. és VIII. tábla 15. kép. 2. SZABADFALVI J., 1964. 31.1. 3. BÁLINT S., 1938. 293.1. 4. BÁLINT S., 1977. II. 390.1. 5. SÁROS A., 1971. 32.1.; TÓTH J. 1965. 63.1. 6. SÁROS A., és TÓTH J. i.m. 7. Közli JACOBEIT W. 1960. I. 182., valamint SELZER A. 1936. 78.1. SELZER szerint nem ír, hanem frank származású és csak a hagyomány teszi meg királyfinak. Utal rá BÁLINT S. is: 1977. II. 384385.1. A legenda középkori eredetű és SELZER szerint történetileg értéktelen. Vendel tisztán mondai alak (Legendenheilige), akinek állítólagos élete és működése egy sokkal később keletkezett latin nyelvű középkori legendából ismeretes. Nem tudni ki volt az, aki mint Tholey egykori apátja halt meg és mint szentet tisztelték. Ld. JACOBEIT, W. 1960.1. 182-183.1. 75