Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

sonló funkciójú Vendel-kultusz nem tudta teljesen háttérbe szorítani a Lénárd-kultuszt, ezért kezdetben gyakran ábrázolják őket együtt. Ld. a Lénárd-kultusz monográfiáját: R. ANDREE, 1904. Magyarországi emlékekre vonatkozóan: BÁLINT S. 1977. II. 449— 451.1.; CSATKAI E., 1949. 88-99.1. 5. GENTHONL, 1.311 6. BERZE-NAGYJ., 1940. III. 291.1. 7. VAJKAI A., 1939. 188.1. 8. SZENDREY ZS., 1936. 46.1. 9. SZENDREY ZS., 1929. 206.1. A Műemlékvédelem 1979/4. száma a szuloki Vendel szobor fényképét közli. 10. MOÓRE., 1933.59.1. 11. GÖNCZI F., 1895.3291 12. SZABADFALVI!, 1964. 29.1. 13. SZABADFALVI! 1964. 291 14. BÁLINT S., 1977. II. 392.1. 15. BÁLINT S., 1977.11.3921 16. SZABADFALVI 1, 1964. 291 17. GÖNCZI F., 1902. 801 18. MOHLA., 1930.631 19. BÁLINT S., 1977. II. 391.1. 20. DARNAY K.: Kaszinózó táblabírák c. munkájának II. kötetében olvashatjuk az alábbi Vendel anekdotát: „Szent Péter belefáradt a mennyország kapuja előtt való hosszú őrállásba. Jelentkezett az Úrnál, szabadságot kérve tőle. Az Atyaisten kegyesen fogadta hűséges hivét: Rászolgáltál fiam a pihenésre, de szerezzél helyettest magad után! Szólj talán szent Vendelnek, a barmok patrónusának. Annak úgy is olyan ácsorgó hivatala van, az majd helyettesít. Péter nyomban fölkereste mennybéli hivatal társát, fölkérve a helyettesítésre. A nomád életet élő Vendelnek még az arca is nekipirosodott a nagy megtiszteltetéstől, de elgondolkozott és így szólt: Szívesen vállalnám Péter atyám a hivatalt, ha volna hozzá észbeli tehetségem, de nem értek deákul. Hogyan álljak szóba egy püspökkel vagy táblabíróval, ha bebocsátást kér? Szent Péter egyet legyintett a kezével: Csak annyi baj legyen öcsém! Nagy idők óta szolgálok a mennyország kapujánál, de nem igen volt szükség a deák nyelvre, mert se püspök, se táblabíró nem kopogtatott még soha bebocsátásért." Bp. 1929. 1391 BÁLINT S. is idézi, 1977. II. 3861 69