Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

IV. fejezet Az őszi pásztorünnepek és az állatpatrónus-tisztelet a magyar és az európai néphagyományban Magyarországon nemcsak Vendelt tisztelték állatpatrónusként. Más jellegű és hagyományú állatpatrónusok és főleg a gazdasági év végével kapcsolatos pásztorünnepek már több évszázada éltek és virágoztak Magyarországon. A XVIII. században meghonosodó Vendel-tiszteletet a nyugati, Ausztriával határos részeken megelőzte a hasonló funkciójú Lénárd-kultusz. Vas megyében az új jószágpatrónus nem is tudta Lénárd tiszteletét háttérbe szorítani. Sopronban, Kőszegen a középkor óta Lénárd kápolna állott.

1 Emlékezetét őrzi egy ma is álló Lénárd kereszt a soproni Bécsi utcában. A régi Magyarország egyetlen, Lénárd tiszteletére szentelt búcsújáróhelye a Kis-Kárpátokban Ompital község volt. Lénárd gyakran szerepel Vendellel együtt fogadalmi képeken. A népies üvegfestményeken is sűrűn felbukkan alakja a XVI—XVIII. században. Általában püspöki ornátusban ábrázolják, jobb kezében pásztorbotot, baljában láncot tart, mögötte ökör vagy ló fekszik (Tolnamözs, Pinnye, Zombor, Nagyszeben — ld. 29—32. képek). Magyarországi tisztelete szinte mindenütt a német népiséghez kötődik: Győr-Sopron megyében, Vas megyében és a Fejér megyei Mezőföldön alakult ki kisebb tisztelete. SZABADFALVI JÓZSEF érdekesnek tartja, hogy a több évszázados osztrák—magyar kapcsolatok ellenére sem vált szélesebb körben ismertté nálunk. A magyar pásztortársadalom jeles ünnepei a gazdasági év ciklusaihoz kapcsolódtak. Ez az időszak tavasztól őszig tartott, általában szent György napjától szent Mihályig, illetve Mindenszentek, Demeter, Márton napig vidékenként változóan. A pásztorok ilyenkor számoltak el a jószágokkal, megkapták bérüket, ekkor volt a pásztorfogadás a következő legeltetési idényre. Este nagy áldomásivás és lakomázás, tánc zárta a napot. Magyarország egyes területein az éghajlati viszonyoktól függően más-más jeles napra esett a beterelés. Ez végeredményben a hatóságtól is függött, hogy az említett napok közül melyiket hirdette ki az állatok behajtására és a pásztorfogadásra. Az Alföldön és a tiszántúli legelőkön általában szent Mihály napja volt a 57