Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

he tő. A Vendel-tiszteletbe az áUatpatrónus jeUeg meUett a gazdasági év befejezésével kapcsolatos szokások is belekeveredtek. Ezt a nap pásztorünnep jeüegének megőrzése tanúsítja leginkább, mely sok esetben az állattartás jeUegének megváltozása miatt már nem kapcsolódott össze az állatok behajtásával, pásztorszegődtetéssel. A gazdasági év befejezésével kapcsolatos szokások közül a közös evés, együttevés szokása őrződött meg legtovább. Az is jellemző, hogy tavaszszal és ősszel rendezték meg a Vendel vacsorákat, ami nyilvánvaló, hogy a kihajtás és beterelés idején megrendezett egykori pásztormulatságok szokásának maradványa. Látjuk tehát, hogy milyen sok szállal kötődik a Vendel-tisztelet a Jászság pásztoréletének, állattartásának azóta letűnt formáihoz. A jászsági Vendel napi szokások sajátos kettősséget mutatnak: egyrészt az áUatpatrónus tiszteletéből fakadó cselekmények, rítusok (Vendel mise, búcsújárás, gyertyaégetés stb.) jeUemzik, másrészt pásztorünnep, melyet a juhászok közös vacsorával, evés-ivással ültek meg. A Jászság kisparaszti állattartó társadalma vallási mezbe öltöztette és polgári formát adott e szokásoknak. Tárgyi emlékek, szobrok A Vendel-kultusz első jászsági emlékei a XVIII. század második feléből származnak. Barkóczy Ferenc egri püspök Jászárokszállás Szentandrás pusztáján álló kápolna harangját 1759-ben „a marhadög eUeni patrónus: Szent Vendelo tiszteletére consecrálta. A jászberényi ferences kolostor História Domusának írója feljegyezte, hogy milyen körülmények között létesült 1775-ben a templom Vendel oltára: „... a szentmártonyi (Tápiószentmárton) lakosú jámbor Molnár Erzsébet, Kalmár János özvegye költségén épült, aki erre a célra 200 forintot adott ,..."

29 A ma is álló oltár ° előtt mondattak misét a jászberényi juhászok, ha a jószágot vész tizedelte. A Vendel szoborra utaló első adatot Bedekovich Lőrinc Jászkun kerületekről készült 1779. évi térképén találjuk meg.

31 A szobor Dózsa és Jákóhalma között félúton a Tárna partján állt. Ezt a szobrot vagy képet említi a Jászkun kerületi jegyzőkönyv 1795-ben, amikor a Tárna folyónak új ágat nyitnak, s ezt „Jákóhalma és Dózsa között a Vendelinus képen alul" keU megkezdeni.

32 A Jászberény és Jászdózsa között örök perlekedés tárgyát képező NégyszáUás pusztán is állt már ekkor egy szobor, mert 35