Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

A Vendel-kultusz délnémet hatásra és az egyházi barokk közvetítésével terjedt el a XVIII. sz. folyamán Magyarországon. A korábbi évszázadokban az őszi pásztorünnepek töltötték be ezt a szerepet a magyar pásztortársadalomban (Dömötör és Mihály napja elsősorban), részben eltérő funkcióval. Európa más országaiban viszont már a középkor óta ismeretes kultusza, főleg Dél-Németországban (Saar-vidék), ahol első ábrázolásai a XII—XIII. századból származnak. A kultusz őshelye a Saar-vidék, St. Vendel városa, mely a középkortól kezdve a szent híres búcsújáró helye. A XVI. századtól kezdve egyre nagyobb területeken terjedt el kultusza: Németország, Franciaország, Svájc, Kelet-Belgium, Ausztria, de központja Bajorország és Tirol volt. A Vendel-tisztelet monográfiáját ALOIS SELZER: St. Wendelin. Leben und Verehrung eines alemannisch-frankischen Volksheiligen c. munkájában írta meg, mely 1936-ban jelent meg Saarbrückenben. Újabb kiadása 1962-ben jelent meg Bécsben. A később megjelent munkák általában ezt használták forrásnak. Jacobeit Wolfgang a német juhászat neves kutatója több munkájában foglalkozott a Vendeltisztelet németországi emlékeivel. A szentek népi tiszteletének kitűnő kutatója MATTHIAS ZENDER, akinek elsősorban a német néprajzi atlaszban végzett kutatásait említhetjük. 9