Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

a jobb felőli délre eső sikaág tájéka ezen helyig turgonyi, a bal felőli, északra eso pedig Kendereshez tartozik, azonban semmi határjel nem mutattatott ki. Végre tovább haladva ugyanazon tanuk akartak-minket egyenesen téli nap kelet felé a Szelykőhöz vezetni, ahogy кЬ.Зоо lépésnyire vezettek is, de mivel instáns fél emberei oda nem akartak menni és minthogy sűrű nádas és bő vizű mocsarak miatt lehetetlen által menni, tehát az előbbi helyre, 3oo lépésnyire visszatérve, ugy a tanuk, mint az Instáns fél emberei is balkéz felé, pontosan északnak néhány száz lépésnyire vezettek, innen észak felé ugyanazon Nagyrét nevű nádason, a kenderesi Nagysziget vagy Hosszuszigetig 3718 közönséges lépésnyire vezettek bennünket, de mivel hogy ez a nádas rét kié, a tanuk előtt ismeretlen és igy arra nézve semmit sem vallottak, az egész Nagy szigetet vagy Hosszuszigetet, amelyre eljutottunk, magok az instáns fél emberei és a hivatalos emberek is Kenderesinek mondták, magát az Ért pedig, vagyis a nádast azon helyig, ahol egy hosszú póznát tettünk ki Turgonyhoz tartozónak mondták. Ettől a rudtól pedig ugy az emiitett egész szigetet,ti. a Hosszuszigetet, mint az Érnek és nádasnak e részét, a Kendereshez tartozó Kakát" határaihoz valónak vallották. Itt ugyan semmi határjel nem mutatatott fel és mivel az emiitett póznától az Éren a mocsarak miatt átmenni nem lehetett, az in— cattus fél emberei beszélték. Tehát szárazon ugy mint a kenderesi Hosszuszigeten 850 lépésnyire észak felé haladtunk kelet felé befelé és jobb kéz felé hajolva, a kenderesi nádason 856 lépésnyire átmentünk és a Tövises szigetre érkezvén, ott megállottunk, ahol a incat— tus fél tanúi azt vallották, hogy erről a tájékról semmit sem tudnak s nem is jelöltetett ki semmi határjel, de az incattus fél emberei azt mondották, hogy ezen a helyen a kolbászi határ a kenderesivei összefut. A Borbély Mihály részéről azonban a procurator szintén azt mondta, hogy itt a Kakati határ összetalálkozik, és hogy ezen a Tövises sziget táján a turgonyi határ sohasem volt mesgyés. A Tövises szigettől 850 lépésnyire dél felé haladva, egy emelkedettebb helyre vezettek, melyet az incattus fél procuratora és hivatalbéliek Hajó nyugodalomnak neveztek, de a tanuk azt vallották, hogy erről nem tudnak semmit és itt, nera ugyan éppen egyenesen az Éren és nádason át második rud gyanánt ismét kitűztünk egy póznát, azon helyről, melyről az incattus fél emberei azt állitották, hogy dél felől odáig terjed a Turgonyi határ a folytonos birtoklás és használat folytán, ugy de semmi határjelt nem jelöltek meg. És mivel nagyon ránk esteledett, ezen a ponton az incattus fél inditványára a további bej árast'és szemle folytatást holnapra, ugy mint szeptember 26-ra halasztottuk. Amely Isten kegyelméből felvirradván és a tegnapi ponton a tanuk is megjelenvén, innen pontosan kelet felé 572 lépésnyire megállottunk,ahol kb. 12 karczagujszállási lakos, a biró, jegyző és tanácsosok azt mondották, hogy eddig ér az előbbi szomszédos helység mesgyéje és pedig délen a Turgonyi, nyári nap keleten a kisújszállási vagy Péterszállási, északon a bócsai határok, határjel azonban, itt sem jelöltetett ki előttünk, amelyet azonban ugyanazon karcagujszállásiak eddig mind bócsai határt, a kisújszállásiak pedig mint a magukét és mint Turgonyit folytonosan használták. A kolbászi határról padig azt mondották, hogy az nem terjed tul azon a helyen, mely a Törisessziget mellett szögellik ki. A Nagy Miklóstól Ördögárkának, a hivatalos emberektől és a kisújszállásiaktól Hosszúhátnak nevezett helytől, az innen legközelebbi szomszédos helyig, ugy szintén a legutolsóról is _ 34 -