Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

alattunk, lévő rétbe keresvén szabadulást, könnyvező szemekkel nézte ezen Isten házának pusztító lángjait, borzadva hallotta lemészároltatott» az templomba szaladt és ottan'porrá égett szerentsétlen hallgatóinak eget verő halálos jajszavait. Hogy ezen szerentsétlenek, akik a rétbe nem vehették magokat a templom kő falai között kerestek szabadulást, és ott az rajok gyújtatván a pusztító tűznek áldozattyai lettek, bizonysága ennek ez : Hogy 1822be kivül belül vakoltatván a torony, templom erről az én udvarom felől a templom tövén magossan lévén a föld és az mindig nedvességbe lévén, onnan végig mintegy fél öl földet el hordattunk a templom túlsó végéhes, melly meredek és nehéz feljárásu volt; akkor innen az én udvarom felöl meg leltük a régi portikusnak fundamentumét, azt egésszen kiástuk, de nem leltünk egyebet benne, hanem csupa össze halm ózott ember, ifju,gyermek, kis ded tsontokat, kik is ugy lehet gondolni, hogy rakásra vévén magokat ott égtek össze, vagy levágattak, tsak egy ásónyonnyi föld volt rajtok, a többi mind tsont; egy ember fönt a jobb vakszeme mellett volt egy ujnyi vastagságú lyuk, melly vagy gojőbissal lövetett keresztül, vagy lándzsával vagy vas villával fúratott által, ezenn kivül találtunk egy fél réz sarkantyút, mely most is meg van nállam, de ennek is majd a fele el volt törve, /A következőkben az 1729 esztendővel folytatja az események leírását, a váradi pálos szerzetesekkel való kapcsolatot, leirja, hogy az ő Kenderesre jövetelekor még néhány öreg szerzetes is tartózkodott a klastromba, mely a tanácsházával szemben volt. A barátokat dicsérték a falubeliek, hogy mikor ide le voltak Váradról hozzájok igen jók voltak, minden félét, pénzt adtak, úgyszintén, ha innen ment valaki Váradra hozzájuk élelemmel ellátták és "enni innya bőven adtak nekiek.1765-től kezdődően elmarasztalólag szól gróf Eszterházy Károly egri püspökről, aki sok háborgatást okozott & templomukat el akarta venni, a szomszédból a kisújszállásiak jöttek segítségül. Végül folytatólagosan számot ad az egyházközség életéről, az épületek állapotáról, személyes benyomásairól, az egész gyülekezet nagyon elesett állapotáról, melyről befejező sorait idézem :/'•' Ebből tehát megérthető ... millyan nagy örömöt és gyönyörűséget találtam az én ide jövetelembe. Szomorú kérdés volt már most, hogy mit ise— lekedjem ? Leg első meg határozásom volt mindjárt, hogy a magam házát kell meg tsináltatni, hogy leg alább az eső ki ne öntsön. De az a kérdés, hol vegyek pénzt ? mert az ekklézsiának sem pénze, sem életje nints, még ezenn felől, a görögnek, a Sinaiaknak is adós." Debreceni Papp István református lelkész feljegyzése megtalálható a Nagykunsági Református Egyházmegye levéltárában Kenderesen, a kenderesi egyházközség'fondjában levő Jegyzőkönyvek állaga 1. kötetében I62-I72 oldalakon. Feljegyzésének értékét növeli, hogy nemcsak a kenderesi egyházközség, hane:n a környező egyházközségek, történetét ia leirogatta e jegyzőkönyvbe 148-161 oldalakon /Abád, Kunhegyes» Roff, Bura, Szalók, Szöllős, Füred, Igar, Nagy Kun Madaras, N.kun Kardszag, Ujj Szállás, Nagy Kun Kisujjszállás, Turkevi, Ványa, M.Tur, Földvár, T.Nagy Rév, Inoka, Kürt, Ugh, Sas, Török Sz.Miklós, majd Kendarea/ A Kenderesről való feljegyzéseinek bevezető soraiban közli, hogy kik voltak az adatszolgáltatói : öreg Tarkó János, aki született Taskonyban, még annak elpusztulása előtt, aki majd mindennap bejött hozzá,kit llo éves korában temetett el; az öreg Hodosy Dávidné, aki 99 éves ko- 46 -