Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

teki vacsoránkrais. Azért ha az vizek apadásra térülnek, azon leszünk tellyes tehetségünkéi, hogy azoknakis szerét tevén mentül hamarabb föl szolgáltattuk az kegyelmed kezéhez. Ezek után Isten tartza és éltessé kegyelmedet sok jó szerentsés esztendőkigh szivünk szerént kévánnyuk. Datum latinul : Kenderes városából Krisztus Urunk 1649. évében május utolján. Kenderesi fő biró Szegedi Balázs és töb ' mellette levő esköttével szolgál kegyelmednek. " A levélen a külső cimzés latinul : Tisztelendő és nagyrabecsült férfiúnak, Vanoviczi Jánosnak a szent Lőrinc kolostor szorgalmas vikáriusának a Zemplén megyei Ujhelybe stb. Rajta más Írással : NB. Conservandum contenons et content

us 1649. die 22. Maj. NB. Conservand ..; quo ad atiquum usum religionis in Kenderes. 1649. 24. A másolat az Országos Levéltárban lévő Pálos oklevéltár A.153/ l89. fsz.fasc.l. alatt található eredetiben, másolatban a roffi Borbély család levéltárában, melynek hátára Györy Lajos közlése szerint Mó— sojzy atya a következő feljegyzést irta : n akikbül kitetzik, hogy ' Remete szent Páll szerzetinek jó nagy adózó Faluja vala Kenderessen. Potioritás'ára nizve ugy mint Tizetfél Portábul való." 37. Kenderes város főbirájának, Ungvári Mihálynak a levele, melyet 1675. december lo-én irt Beberi Gergelynek a Pálos.szerzetesrend Ujhelyben lakó vikáriusának kenderesi birtokuk ügyében. "Isteniül б felségétől minden idvességes lelki és testi jókat szivünk szerént kivánnunk attyaságodra nagy bőséggel terjedni. Az attyasagod levelét minékünk megh adá az rab die lo decembris /dec. lo. napján/, melyben irja kegyelmed, hogy ennyi ideig a föld bért meg nem adtuk, mi arrul el nidjeis attyasagod el nem feletkeztünk vakmerőségre nem vetettük magunkat, mert tudtuk mi azt hogy azal tartozunk, de nem mertük fejünket reja vetni, hogy fel küldöttünk volna, mivel igen igen féltünk hogy az mostani időben az alsó párton levők mit fognak rejánk. Azt penigien attyaságetek igen irgalmasan cselekedte hogy jószágocskánkból megh nem kárositott. lm azért az attyasagod levelét látván négy egész esztendőbeli fölebérünket megh fizettük a raboknak saccaban /zsákjában/ summa szerint flór.80. /со forint/, mind az halaknak az árrátis /árát is/ - öt - öt forintott az tiz halért,mint annak előtteis, mikor az tiz halakat megh пал szerezhettük öt forintot adtunk érette négy esztendőrül valórul, ugy mint 1672, 1673» 1674 és 1675 esztendőkrül, quietáltak bennünket az rabok az nyolcvan forint— rul, mivel mindenik esztendőrül tartozunk flór. 15 és tiz halakkal. - 4o -