Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

Az Árpád-házi királyok alatt e társadalmi szervezet átalakult. A kabar nemzetségi önkormányzatot felszámolták. A hajdani,"kekorök"-et, "kék-kendek"-et királyi szolgálatukban nem alkalmazták, így ők nemzetségi szabadokká lettek, vagy más szálláshelyre települtek át.Erejük megtörésére, szállásaik mellé, magyar'törzsi vitézeket telepitettek és birtokot adományoztak nekik. Kenderesen a Kér törzshöz tartozó magyar vitézek hada vet^e át a vezetést, s a "&ekkend"-ek helyett 6k lettek a király szabadjai. Telephelyük a község délnyugati részén volt. /Mai napig is Hadháznak hívják./ A községet tizedekre, zugokra osztották és szigorú rendet tartottak. A Kér had településével állandó torzsalkodás szintere lett a község. Az áldatlan viszonyok I.László és Kálmán törvényeivel némiképpen csendesedtek. Az első honfoglalók alán kékjei s az Árpád*-i).áii királyok kérjei közötti ellentétek a humánusabb rendelkezésekre enyhültek. A szálláshelyek közötti, észrevehető tagoltság azonban még évszázadokig megmaradt, mely nemcsak a kabar és magyar törzsbeli ellentéteket, hanem a,római és görög egyházi érdekeltségű birtok-ellentéteket is tükrözte. Valójában Kenderes törtenetében ez a feudalizálódás két alaptípusának a harcára mutat. Egyik István király erőteljes központi hatalmára épített, római hierarchikus befolyás alatt végrehajtott, radikálisan kialakított oligarchikus feudum létrejöttéhez vezetett. A másik, melyet a szabad nomádok közösségére épített önkormányzati rendszerrel, szabad vallási választással, nagy családi döntésekkel korpoltált feudum о к támogatása jellemez, mely a nomád paraszti érdekközösségek mezővárossá, nemesi kuriális községgé fejlődésének első fázisává lett, A községszervezet felépítését 1215-1222. évekből már ismerjük. 1215— ben a szálláshely vezetése a biró kezében összpontosult. Hatalma sokkal nagyobb volt, mint a későbbi századokban. Az abádi, azaz a kemeji részek nemzetségfőjének szerepkörét az ispán töltötte be, a nemzetségi ág vezetőjéből biró lett, községenkénti alárendeltje pedig a falu— nagy. A középkori társadalmi fejlődés folyamán a falunagyok neve cserélődött fel a biró névre. A nemzetségi ágak szolgabirái és a falvak birái későbbi képződmény társadalmunkban. A tatárjárás-előtti biró tekintélyes, erős hatalommal rendelkező, közvetlenül a megye ispánja után következő hivatal volt, de ítélethirdetésében csak a királynak, - 22 -