Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében, 1945–1949 – Szolnok megyei múzeumok közleményei 40. (1977)

3. A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK SZÖVETKEZETI MOZGALMÁNAK К IBOj^TAKOZ.

ASAJJ?45-ben A földosztás után az ujgazdák fó' törekvése önálló gazdálkodásuk feltételeinek megteremtése volt. Emellett sokuk az egyéni gazdálkodást segítő'szövetkezés útját is kereste. Szinte valamennyi korabeli falusi szövetkezet tagjai között volt több-kevesebb földhözjuttatott. Igy volt ez az újjászerveződő' régi szövetkezetek85) nél is, méginkább az ujjonnan alakuló társulásoknál, amelyeknél gyakran a tagságnak közel felét îs kitették az ujgazdák. Jöttek létre teljesen földhözjuttatottak87) ból álló szövetkezetek is, pl, a Kó'teleki FSldmunkások Szakszervezeti Szövetkezete. A beszerző-, fogyasztási- és értékesítő szövetkezetekben való részvétel mellett az ujgazdák számára szövetkezési lehetőséget jelentett a földreform során igénybevett birtokok egyéni kiosztásra nem alkalmas eszközeinek, ingatlanainak közös hasznosítása is. Az összefogásnak ez a formája közvetlenül szolgálta a mezőgazdasági termelést, megvalósulása a demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kibontakozását jelentette, A nagybirtokokról származó vagyontárgyak kezelésére történt szövetkezés lényegében három forrásból táplálkozott. Egyrészt azokból a társas művelési kezdeményekből, amelyeket a földosztást megelőzve, vagy azt közvetlenül követőleg valósítottak meg az érintett területek várományosai, illetve újdonsült tulajdonosai a szántás-vetés együttes elvégzésével. Másrészt a nagyjából a földosztással egyidőben kiszélesedő, indíttatásában alapvetóleg közellátási jellegű ujtípsu népi szövetkezeti mozgalomból, melynek résztvevői közül sokan lettek ujgazdákká, s melynek vezetői, támogatói ugyanazon politikai erők voltak, amelyek a földreform élharcosaiként is tevékenykedtek. A harmadik forrás a közvetlenül a földreformrendelet előírásai alapján a földigénylő bizottságok által történt szövetkezetszervezés volt. - 22-