Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében, 1945–1949 – Szolnok megyei múzeumok közleményei 40. (1977)

A szűk igénybevételi lehetőségek következtében a rendeletnél szigorúbban Ítélték meg a háborús és népellenes bűnök fogalmát a helyi bizottságok. Az elkobzás eszközével éltek a földreformrendelet 4.-6. §-ában leírtak kiterjesztésével az ellenforradalmi rendszer egészében, különösen a Tanácsköztársaság leverését követó' időben elkövetett népellenesnek nevezhető bűnök esetében. Turkevén így jártak el az elmenekült birtokosokkal szemben is. A megyei földhivatal 1946 február 9-i összesítő jelentése szerint a földigénylő bízottságok "elkobzás címén igénybevettek és kiosztottak olyan ingatlanokat, amelyeknek elkobzásához a megyei tanács nem járult hozzá, s amelyek egyébként megváltás alá nem estek" . A radikális igénybevételi gyakorlat bővítette a kiosztható területek nagyságát, azonban még így sem sikerült elérni, hogy valamennyi igénylő juttatásban részesülhessen. Ez a gazdasági gondokon tulmenóleg társadalmi-politikai problémákat is jelentett, mert a földosztásból kimaradottak nem egy esetben a földigénylő bízottságok és a juttatottak ellen fordultak, holott azok egyébként is nehéz küzdelemre kényszerültek a volt tulajdonosokkal és azok támogatóival szemben. A földreform Szolnok megyében több évig elhúzódó folyamat volt, teljes befejezése csak 1948-ra történt meg, só't bizonyos vonatkozásai lényegében le-* záratlanul nőttek bele a mezőgazdaság fejlődésének uj szakaszába. Az alapvető gazdasági átrendeződés azonban gyakorlatilag 1945-ben befejeződött, a folyamat további részét a társadalmi-politikai küzdelmek uralták, A földreform eredményeit a földigénylő bizottságok 1945-ös eljárása döntötte el, aminek eredményeit a későbbiekben megvédték. A földreform során a megyében a földigénylő bizottságok 233.935 kh terűig let felhasználásával 32.937 igénylőt juttattak földhöz. Az egyéni birtokba adott földterületek átlagos nagysága 7,1 kh volt, az országos 5,1 kh-val szemben. A magasabb átlagjuttatás tükrözi a földigénylő bizottságoknak azt a törekvését, hogy életképes birtokokat alakítsanak ki, egyes helyeken ugyanis a földek gyenge mín&ége miatt egy-egy igényló'nek nagyobb területet kellett juttatni. 17