Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében, 1945–1949 – Szolnok megyei múzeumok közleményei 40. (1977)

gazdasági cselédekről állapította meg, hogy "munkájuk mindössze abból áll, hogy 44) családjuk szükségletét minden módon biztosítsák" . 45) Az elhagyott gazdaságok gondja a Tiszán túli részen jelentkezett elsősorban. Ott kellett leginkább intézkedni a müvelés biztosítására. Az irányítás nélkül ma46) radt birtokok élére már 1944 decemberében sorra jelölte ki a főispán a vezetőket, 47) vagy mint Tiszasason és Tiszakürtön, a helyi elöljáróság bízott meg gondnokot. A szükséges munkaerő' biztosítása volt a következő' feladat. Mezőtúron 1944 december 23-án a polgármester dobszó utján toborzott napszámosokat a gazdátlanul ha48) gyott földek munkálataínak elvégzésére. Az alispán 1945 február 2-án elrendelte, hogy az elhagyott gazdaságok betakarítását a környező' községek lakosságának bevonásával részes munkával kell elvégezni, szükség esetén közmunkát kell igénybe , 49) venni. Kisújszálláson és Karcagon a tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett az elhagyott gazdaságok megművelésre használatba adását tervezték. A kommunista párt karcagi szervezete 1945 február 16-i javaslatában leszögezte, hogy földet osztani ugyan nem lehet a rendelet megjelenéséig, de "elvenni díjmentes munkálásra" igen, 50) ezért az elmenekültek földjét az igénylők kezére kell adnî. A Kisújszállás? Nemzeti Bizottság 1945 január 9-én azt javasolta, hogy "földet kell juttatni minden munkabíró erőnek", s a kézi munka minél teljesebb kihasználása érdekében, ösztönzésül — tekintettel az igaerő hiányára — a munka ellenértékét a termés kétharmadában javasolta a bizottság megállapítani. A megyeszerte legnagyobb nehézséget jelentő' ígásállat és eró'gép hiány áthidalására több kezdeményezés történt, amely a rendelkezésre álló vonóerőnek a községen belüli központilag szervezett és ellenőrzött kihasználását célozta. A kisújszállási nemzeti bizottság január 9-i javaslata szükségesnek mondta ki az igaerő' 52) számbavételét, s arra az elvégzendő' munkák szakértői előírását. A turkevei termelési bizottság 1945 február 17-i ülésén иду határozott, hogy "egy gazdánál csak egy pár hármasió maradhat", akiknek ennél több van, kötelesek átadni a rászoru53) lóknak. A jászberényi nemzeti bizottság február 20-án a termelési bizottságot hatalmazta fel, hogy bírálja el, szükségük van-e a mezőgazdasági munkákhoz a város határában maradt katonai lovakra azoknak a gazdáknak, akiknek birtokába kerültek, s amennyiben nem, иду azokat kobozza el, s a gazdátlan lovakkal együtt - 12-