Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében, 1945–1949 – Szolnok megyei múzeumok közleményei 40. (1977)

A tszcs-nek juttatott beruházási hitelekben a megyei pártbizottság 1949 június 24—

î jelentése szerint a megelőző 4 hónap alatt 18 csoport részesült istálló és sertés218) fiaztató építésére. A Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezeti Főosztályának 1949 augusztus 31-i kimutatása szerint február 23» és augusztus 23 „ között a megye 17 tszcs-je kapott istálló, sertésól, siló építésére és javítására összesen 219) 165.485 Forint beruházási hitelt«, Későbbi, 1950-es tanácsi iratokra hivatkozva egyik forrásunk a megye termeiőcsoportjaí által 1949-ben kapott megsegítés értékét 284.974 forintra teszi» A kapott támogatás eloszlása a megye termelőszövetkezeti csoportjai között nem volt egyenletes. Az 1949 április 8-ig a tszcs-nek átadott vagyontárgyakból 30 221) csoport részesült 400 és 89,354 forint közötti értékben. Nagy figyelmet fordítottak a Turkevén, Kunszentmártonban és Kunmadarason levő, míntacsoportnak ja222) vasolt tszcs-k megerősítésére. A rendelkezésre álló erőforrások szűk volta nem tette lehetővé, hogy a közösen gazdálkodók birtokába egységesen jó minőségű termelőeszközök jussanak. A megye területéről részben igénybevétel, részben vásárlás utján összegyűjtött és az ország más területeiről beszerzett jószágállomány 2231 - mint a Mezőgazdasági igazgatóság megállapította - heterogén volt, ' s hasonlókat lehetett elmondani a gazdasági eszközök minőségéről is. Ezzel együtt a csoportok termelési feltételeinek kialakításában a kapott segítség fontos tényező volt. Az 1949 első felében már működő termelőszövetkezeti csoportok gazdasági felszerelése jórészt állami támogatásként, hitelben került hozzájuk. A nagyobb gépi munkákat a gépállomások biztosították, A termelésszervezés is a gépállomások és a szakigazgatási szervek aktiv részvételével, azok útmutatása alapján történt. Mindez egyrészt a gazdasági eszközzel és szaktudással többnyire hiányosan ellátott termeló'csoportok gazdálkodási feltételeinek biztosítását jelentette, másrészt az állami irányítás eszközét. A termelőszövetkezeti szervezés 1948 őszén a földbérlőszövetkezetek és földmüvesszövetkezeti csoportok létrehozásával kezdődött. A kollektív termelés széleskörű elterjesztésére irányuló ítörekvés azonban hamarosan túllépte ezeket a kereteket. A szervezés számára a haszonbérleti intézkedésekkel, illetve részben - 137-