Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében, 1945–1949 – Szolnok megyei múzeumok közleményei 40. (1977)

kezet működése 1918-tól, a Tiszazugi Bortermelók Pinceszövetkezetének megalakítása 1932-ben Kunszentmártonban, a Csépai Szóllósgazdák Bor és Gyűmölcsér3) tékesitő Szövetkezetének létrehozása 1941-ben. Nem helybeli székhelyű szövetkezeti vállalakozások is kiterjesztették működési körüket Szolnok megye egyes községeire ebben a vonatkozásban a harmincas évek második felében. A Tokajhegyaljai Szóllósgazdák Törkölyfó'zó'Szövetkezete Csépán létesített szeszfőzdét, a Magyar Szóllósgazdák Országos Borértékesitó'Szövetkezete pedig Tisza4) kürtön bérelt borpincét. Másirányu vállalkozásba a Hangya Központ kezdett, amelynek 1939-től Törökszentmiklóson barom fi fel vásár ló telepe és hűtőháza, 5) Tiszaburán kukoricagóréja, Kenderesen bérelt gazdasága volt. A háborús pusztulás során a szövetkezeti rendszer széthullott, a társulások vagyonuk jórészét elvesztették. A Szolnok megye szövetkezeteit ért háborús károkról kevés, jórészt csak utalásszerű adat áll rendelkezésünkre. Az 1947-48-as szövetkezeti felügyelői íratok némelyike és néhány közigazgatási feljegyzés tesz említést a Hangyát, vagy más, működését a felszabadulás után újrakezdő szövetkezetet ért veszteségekről. A kunmadarasi fogyasztási és értékesítő szövetkezetről az 1948-as felülvizsgálat során azt állapította meg ügyvezetője, hogy a társulás "teljesen tönkrement" . A kenderesí Hangyáról a megye szövetkezeti felügyelője jegyezte meg 1947 decemberében, hogy a szövetkezetnek a háború után saját vagyona nem volt, árukészlete a harcok során megsemmisült. A tíszaroffi Hangya ügyvezetője 1947-ben visszatekintŐleg abban summázta a szövetkezet háborús kárait, hogy "raktárkészletének túlnyomó része, 27.840,85 ar.pengő értékben elpusztult". A Csépai Szőllősgazdák Bor és Gyümölcsértékesitő Szövetkezetének "vagyontárgyai a háború alatt megsemmisültek" . Hasonló sorsra jutottak a Tokajhegyaljai Szóllósgazdák Törkölyfó'zó'Szövetkezetének Csépai Szeszfőzdéjéhez tartozó felszerelési tárgyak is. A Magyar Szőllősgazdák Országos Borértékesitó' Szövetkezete által bérelt tiszakürti borpince "erós háborús károkat szenvedett". A súlyos anyagi veszteségek, a szövetkezeti élet 1944/45 fordulóján mutatkozó szétziláltsága nem jelentette minden szövetkezet esetében a teljes és hosszantartó bénultságot. Helyenként rövidesen megtették az első lépé-4-