Kiss Kálmán: Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944-ig – A Damjanich János Múzeum közleményei 38-39. (1975)

A Kisújszállás és Vidéke 1914-. aug. 9-i száma közli a rendőrkapitány felhivását : " A rendőrségre tul nagy munka hárul, ezért a város tanácsával együtt elhatároztuk a polgárőrség felállitását. Feladata : a személy és vagyonbiztonság megóvása, kormányrendeletek betartása» a hivatalból üldözendő büntettek kipuhatolása." A felhivásnak nem sok foganatja lehetett, mert a lap nem sokkal ezek után sürgeti a polgárőrség felállitását, amelyre, nagy szükség lenne a "tolvajok és rendzavarók" megfékezése miatt. Ostorozza az itthon maradt férfiakat, akik nehezen jelentkeznek a polgári őrségbe, pedig hetente 3-4- óráról lenne szó./12o/ A háború uj helyzetet teremtett a haladó mozgalmak számára Kisújszálláson is. A háború fokozta a nép szenvedését, nyomorát, s ezzel hozzájárult a rendszer elleni gyűlölet fokozódásához. Érlelődött a forradalmi eszmék gyakorlati megvalósitásának az ideje. Ennek a magasabb szintű forradalmi harcnak hivatott vezetőjét, Monoki Áront is éppen a háború első hónapjaiban pusztitották el ellenségei. A város vezetői által veszélyesnek tartott agrárszocialista vezért - bár életkora szerint nem tartozott a háború elején hadkötelesek közé már a háború első heteiben munkaszolgálatra hivták be, a 25/2-es munkásosztagba került. Két hónap elteltével Szabó Antal nevű kisújszállási bajtársának leveléből tudta meg a család, hogy már augusztus 27—én meghalt. A levélből, melyet a leánya, özv. Nagy Kálmánná, Monoki Zsuzsanna ma is őriz,megtudjuk, hogy bajtársa kisérte be a kórházba, ahol kolerában pusztult el, s a Tatárhágé alatt piheni örök álmát. Monoki Áron emberségére és általában a frontra hurcolt szegényparasztok sorsára vet fényt a levélben emiitett apizód, mely szerint halálos ágyán azt kérte bajtársától, hogy bent maradt 33 kor. 2o fillérnyl fizetését vegye fel, s juttassa haza családjának, felesége pedig adja majd meg belőle bizonyos Oláh Albert bátyjának 3 korona tartozásukat. /A pénzt azonban nem fizették ki Szabó Antalnak; "a hadnagy ur" Ígéretet tett, hogy Monoki áron halála után majd elküldik a családnak./ Szabó Aíttal már levelében is célzást tesz arra, hogy Monoki Áron-halalának körülményeiről sejt valamit, amiről nem irhát. Hazatérése után személyesen is felkereste a családot, és elmondta, hogy Monoki Áron a katonák körében is terjesztette szocialista eszméit, s ezért szándékosan vitték be a járványkórházba, ott kapta el a kolerát, amely közvetlenül halálát okozta. Sorsa azt példázza, hogy a magyar uralkodó osztály a háborút nemcsak olyan értelemben kivánta felhasználni a forradalmi válság megszüntetés éra, hogy a "mese— — So *»