Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Bata magyarországi megjelenésekor, de már korábban is, gazdaságpolitikai megfontolásokból kiindulva, a 8 órás, de ötnapos munkahetet vezetett be. A napok beosztása is érdekesen alakult:

138 7—17 óráig munka, közben 12-től 14 óráig ebédszünet. Az elektromosáramot 17 órakor kikapcsolták, ezután már csak a takarítást, illetve a bérelszámolást végezhették, 17.30 órakor minden munkateremnek üresnek kellett lenni.. 18 órakor bezárták a gyár kapuit. Természetesen a műszaki középkádereknek (mester, csoportvezető) 17 óra után is jelen kellett lenniök, felügyeltek a gépek napi karbantartására (külön személyzet végezte), és az aznap termelt cipőket minőség és pár szerint az eladási osztálynak át kellett adniuk. A fizikai dolgozókon kívül az irányító személyzet nem is élvezhette a 8 órás munkanapot, ill. az ötnapos munkahetet. Ezt azonban a bér megállapításában figyelembe vették. A rendelkezésünkre álló 1943. évi munkaterv adatai szerint az év 366 naptári napja közül 260 napot dolgoztak, 106 napot pedig pihenéssel töltöttek. Miután a munkaidő 17 órakor befejeződött, a többnyire „kétlaki" munkások számára Martfű esetében tekintélyes szabad idő maradt. Azonban Martfűn sem volt ismeretlen a túlóra fogalma, a nagylelkűen megállapított kétóra ebédszünetet is nagyon sokszor megrövidítették. Véletlen volt-e a maihoz hasonló munkafeltételek bevezetése Batánál? Semmi esetre sem. Hideg üzleti számítás rejlett az „emberséges" munkaidő megállapítása mögött is. Batánál a termelés rendszere (szalagrendszer, magasfokú gépesítés) tette ezt szükségessé. Gépiesen, az önálló alkotás érzése nélkül dolgozóknál az egyhangú, ismételt mozdulatok igen erős kifáradáshoz vezettek. Tudományos alapon megállapították, hogy ilyen esetben a termelékenység erősen visszaesett, a minőség romlott, a munkakedv és a fegyelem csökkent. Ez pedig a gyáros számára veszteséget jelentett. Igyekeztek hát a zavaró körülményeket kiszűrni, a munkaidőt úgy megválasztani, hogy a dolgozó tevékenységének maximumát nyújthassa. A bérrendszert a termelékenységgel hozták összefüggésbe — mint már említettük —, a normán felül legyártott cipőpárok számától függően a munkás prémiumot kapott. Anyagilag érdeke volt, hogy minden percet kihasználjon, elcsípjen az ebédidőből, vagy a munkaidőt hoszszabbítsa. Röviden fogalmazva, a nyolcórás munkanap és az ötnapos munkahét bevezetése Batánál az akkori körülményekhez képest fejlődést jelentett, de nem öncélúan, hanem ezen a tényezőn keresztül is növelhette anyagi hasznát, profitját. 66