Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

ELŐSZÓ A gyár Szolnok megye délnyugati részén, Martfű község területén, festői környezetben, a Tisza folyó bal partján épült, emeletes gyárépületekkel, tiszta főbejárattal. A gyártelep mögött, a betonutak mentén sorakoznak a szépen — gondosan parkosított terepen — a modern emeletes épületek: munkásotthonok, lakóházak, iskolák. Az utakon jól öltözött munkásemberek, fiatalok haladnak, mintha igazi városban lennének. Ez a modern gyártelep a martfűi TISZA CIPŐGYÁR. Kora reggel és délután benépesül a TISZA CIPŐGYÁR környéke. Munkások, műszakiak, alkalmazottak, ipari tanulók százai sietnek ilyenkor a gyátha, vagy tartanak munkából hazafelé. Amikor belépnek a gyárkapun, az utcai ruhájukat tiszta öltözőszekrényekbe helyezik, bemennek a neonfényes műhelyekbe és a gépek ritmusába illeszkedve, könnyű kézzel formálják a szebbnél szebb cipőket, vajon gondolnak-e arra, hogy elődeink munkája, fáradsága halmozódott fel a nagy gyártelep épületeiben, a gépesítésben, az automatizálásban? Gondolnak-e azokra a mérnökökre, technikusokra, üzletemberekre, akiknek szakértelméből és leleményességéből, a munkások verejtékéből, ügyességéből született és épült meg mindaz, amit ők már készen találnak? S ha a munka végeztével lezuhanyoznak, elmennek a bölcsődébe, a napközibe a gyerekért, vagy elsétálnak a sportpályára, a kultúrházba szórakozni, vajon eszükbe jut-e néha, hogy milyen keserves küzdelem, kemény harc árán váltották meg elődeik az ő jelenük nyugalmát; tudatában vannak-e annak, hogy amikor dolgoznak, akkor saját maguk és társadalmuk napi szükségletét elégítik ki, s ezzel örökséget gyűjtenek a jövendő nemzedék számára. Nemzedékek munkáját tárja elénk e monográfia.