Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

helyzetben, voltak egykoron a munkanélküliek, a szoptató anyák, a ta­noncok és ifjúmunkások, s mennyire fenyegette mindannyiukat rossz üzletmenet idején az elkerülhetetlen „vereség"? Ma törvény védi az ipari­tanulókat, 20 hét szülési szabadság, — s a kisgyermek betegsége esetén, gyermekápolási segély illeti meg az anyákat, törvényes előírások sza­bályozzák a felmondás feltételeit, s a felmondási időt. Az elbocsátott dolgozó az igazságtalannak tartott döntés ellen fellebbezéssel élhet az Egyeztető Bizottsághoz. A munkához való jog és a létbiztonság tényle­gesen, megvalósult társadalmunkban. A szociális viszonyok alakulása a Tisza Cipőgyárban általában nyo­mon követte az országban végbement szociálpolitikai fejlődést. Az új vezérigazgatóság örökségül, csak 1956-ig fejlesztett, elmaradott szociális létesítményekkel terhes hagyatékot vett át a korábbi vállalatvezetéstől. A gyárvezetés ismeri a problémákat, keresik a legcélravezetőbb megoldá­sokat. A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy az 1956. évi munkáslétszám megduplázódott, a termeié® megnőtt. Érthetetlen okoknál fogva az utóbbi évtized egyenletes fejlődését nem követte nyomon, — a gyár és a mun­kások szempontjából egyaránt fontos — szociális létesítmények fejlődése. Azt is tudják, hogy e rendkívül nagyfontosságú kérdés megoldása, a mun­kaerő megtartásának is igen fontos tényezője lehet. Ezért elsőrendű kér­désként kezeik a szociális létesítmények szükséges pótlását, újaknak a megépítését. A következőkben a vállalat dolgozóit közvetlenül érintő szociális intézményeket, kívánom röviden ismertetni. Nyugdíjasok Az új szociális viszonyok közül egyik legjelentősebb az egész mun­kásságra kiterjedő nyugdíjellátás. A Tisza Cipőgyárnak 175 öregségi és 42 rdkkanjt, a munkában ki­öregedett nyugdíjasa van, akiknek sorsát a társadalombiztosítási tanács mellett működő héttagú nyugdíjügyi és segélyezési albizottság állandóan figyelemmel kíséri, ügyes-bajos dolgait intézi — közülük évenként 40—50 főt részesítenek alkalmanként segélyben. Pl. csupán 1967-ben 42 fő 13 550 Ft segélyben részesült. Emellett azonban nemcsak öregségi, hanem rok­kantsági, özvegyi, és árvajáradék beterjesztésekkel is foglalkozik a dol­gozók közmegelégedésére. Figyelemreméltó jelenség a nyugdíjasoknál az a tény, hogy a 175 öregségi nyugdíjas között igen sok az olyan, akiknek minimum 10 év szolgálati ideje van és; öreg korára az eddig elért keresettel ment nyug­díjba. Jól szemléltetik ezt az 1967-ben a szolgálati arányban megálla­pított nyugdíjak. 153 168

Next

/
Thumbnails
Contents