Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

iskolai évenként 40—50 jól felkészült szakembert bocsátanak a gyár rendelkezésére, állítanak a termelésbe. Az üzem létszáma az 1945. évi alig néhány főről napjainkig közel 6000 főre emelkedett. Ez a létszámemelkedés egyre nagyobb fuvarozási (nyersanyagok szállítása, készáruk elfuvarozása, belföldre és külföldre) és személyszállítási igényt jelentett, emiatt sűrítették a MÁVAUT-járatokat, növelték a voniatforgalimat és a MÁV korszerűbb, nagy befogadóképességű állomásépületet épített. A gyártelepre nagyteljesítményű mozdonyok által is járható iparvágány vezet. Ezen bonyolódik le a teljes vagontételes áruforgalom.

138 A gyári bejáró dolgozók főbb vonzási köre Helység neve Beutazó Utazási eszközök igénybevétel fő vasút autóbusz szgk. m.kerékp. kerékp. összdolg. Tiszaföldvár 1925 652 1050 15 106 112 32,3 Kunszentmárton 184 184 — — — — 3,2 Rákóczifalva I—II. 635 — 560 2 14 59 10,6 Szolnok 96 60 36 —' — — 1,6 Törökszentmiklós 160 — 160 — — _ 4,6 Kengyel 97 32 60 — 3 2 1,6 Egyéb 519 435 72 — 12 — 8,7 összesen 3643 1363 1938 17 135 173 60,6 A korszerű, modern nagyüzem kulturális adottságai révén, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra nagy vonzerőt gyakorol. Pl. az 1967. évi munkásnyilvántartás szerint 3643 fő, azaz az összddlgozók 60,6%-a a naponkénti bejáró munkás. A vidékről bejáró munkások szabad idejük jó részét tölMk el utazással, kevesebb marad művelődésre, szórakozásra. A vidékiek megkötése; a gyárhoz közelebb települése, ill. a közlekedés megjavítása ma is elsőrendű gond és teendő, mind a termelés, mind a gyári kollektíva további fejlődése szempontjából. A törzsgárda A gyáralapítás „bevándorlóinak" jelentős része megtelepedett, a törzsgárdához tartoznak. Az újonnan jelentkezettek zöme paraszti származású, többnyire falusi környezetben élő, vagy még „kétlaki" munkások átformálása ma sem jelentéktelen, időszerűtlenné vált feladat, melyet az 1967. év adatai érzékeltetnek.

139 160