Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

tási nehézség, kiesés, anyaghiányra, ez kapkodásra, a program szerint előírt technológiai követelményektől eltérő keverékek feldolgozására vezetett. 1950 és 1955 között a többnyire gyenge nyersanyagminőségek miatt nagyon magas volt a selejt, illetve a leosztályozott cipők száma. A különböző minőségű bőr és gumi, gumialapanyag-keverékek váltakozása kedvezőtlenül befolyásolta a termelés folyamatosságát is. 1957 után — eltekintve az 1959-es évtől — a nyersanyagellátás valamelyest javult. A termelékenység emelkedésében lényegesen nagyobb szerepet játszottak azok a technológiai újítások, amelyek elsősorban a gumi minőségének, ragasztóféleségének, szakítószilárdságának, tartósságának, kopásállóságának javítására irányultak. Külön ki kell emelni a gumigyári laboratórium műszerellátottságának fejlődését és néhány új technológiai eljárás bevezetését, hogy csak egy példát említsek: ilyen volt pl. a vizesragasztó felfedezése, amellyel a „benzines" ragasztót pótolják és ezzel megszüntetik a tűzveszélyt. Eredményes újításnak számít Ivanovics Lajos szocialista brigádjának újítása: olyan lábformát állítottak elő, amelynek segítségével a gumicsizmát egyszeri öntéssel elő tudják állítani. Külön említem a gyár profiljában mind nagyobb súllyal szereplő műanyag feldolgozását. Az eddig elért eredményeket az alábbi táblázat szemlélteti:

89 A Tisza Cipőgyár gumigyártás fejlődése Mikroporózus Formatalp Durólemez Thunit- Vulkántalplemez m

2 pár kg lemez kg lemez kg 1953. — 24 015 — — — 1955. 15 480 1 862 121 — — __ 1959. 147 431 2 657 634 __ — — 1960. 214 277 2 738 808 145 757 — — 1962. 375 658 2 496 443 92 220 50 896 83 453 1963. 248 168 2 730 594 140 005 360 140 86 221 1984. 319 138 3 437 048 30 735 533 217 86 475 1965. 341 653 3 910 107 3108 568 629 77 664 1966. 404 100 4 747 587 3 598 514 685 22 005 1967. 393 975 4 003 975 16 928 197 856 2 391 132