Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)
Választékban, modellekben elérték a szocialista országok színvonalát és megközelítették a félmecKanikai kapitalista cipőgyárakat. A tendenciális fejlődés vizsgálatánál szembetűnik néhány momentum, amelyről feltétlenül szükséges említést tenni. Látszólagos ellentmondás mutatkozik a termelékenység naturális, illetve értékalapon számított viszonyszámainál. 75 A naturális mutató alapján a termelékenység az 1960-as évek elején még nem érte el az 1955-ös szintet. De a termelékenység értékindexei szerint 1960-ban megközelíti, 1964-ben pedig már jelentősen meghaladja azt. A reális értékeléshez szükséges nyomatékosan rávilágítani gyárunk sajátos termelési profiljára. A hagyományos bőrcipőtermelésen kívül a gyártási profilba tartóznak a különböző műanyag, gumi formatalpak, melyekből a gyár országos igényeket elégít ki. Az üzem gépgyártó eg ahol saját felhasználású cipőipari kisgépeket is előállítanak. Az 1950-es gyártási profil — mint az előbbiekből is kitűnik — szinte teljesen megváltozott. A gyártási szerkezetarány eltolódása nyilvánvalóan nem marad hatástalanul a gazdasági mutatókra sem (teljes termelési érték, létszám, termelékenység, önköltség., stb.). A bőrcipő aránya jelentősen megnövekedett, amely megnövelte a munKa igényességét, s így nagyobb értéket adott. Az egyéb cikkek viszont kisebb munkaigényünk, ezáltal alacsonyabb a termelési értékük is. Ezen tényezők együttes hatása jelentkezik a termelékenység mutatószámainál. A Tisza Cipőgyár teljes termelési értéke 1967-ben, az 1959-es árs^mtet^a^mulvéye, meghaladta az 1 milliárd.forintok 7 A folyóáras terme^sTertéket korrigáltuk az 1959-es árindexszel, hogy az árváltozások hatását kiszűrjük. Az 1959 előtti és utáni árváltozások kb. egalizálják egymást, ezért vettük alapul ezt az árszintet. Az 1949-es termelési szinthez viszonyítva majdnem huszonnégyszeres a teljes termelési érték. A gyár létszáma ezen időszak alatt hétszeresére növekedett. A folyamatos korszerűsítések, racionalizálások eredményeként az 1967. évi termelékenységi szint — az egy munkásra jutó teljes termelési éntéfk héromsaorosa az 1949. évinek. A számadaítok kétségtelen nagy fejlődés bizonyítékai, egy modern nagyüzem gazdasági mutatói. A létszámproblémákat már megvilágítottuk, a termelési oldalt elemezve rámutattunk gyárunk egyedi termelékenységi helyzetére. Ügy gondolom, hogy a Tisza Cipőgyár fejlődéséről csak a naturális és értékalapon mért termelékenységi mutató együttesen adhat helyes képet. 125
