Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

1950—57 között a KIM irányítása alá tartozó cipőgyárak fejlesztésére 129183/mFt-ot fordítottak. Az összeg kb. 60%-át a martfűd Tisza Cipőgyár távlati fejlesztése tette ki. (Megjegyezzük, hogy a Tisza Cipőgyár ettől az időtől indult rohamos fejlődésnek, s így érte el az 50-es évek végére rangsorban az első helyet.) A modern nagyüzemi termelés feltételei Martfűn egyre inkább kialakulóban voltak. A felújítási keret kb. 30,5%-át a Duna, míg 28%-át a Tisza Cipőgyár kapta ugyanezen időszak alatt.

52 Több mint kétszeres a növekedés az automata gépek számánál, a félautomata gépek terhére.

53 A termelésbe egyre több futószalag beállítása történt meg, mely lehetővé tette a nagy szériaszám, a sorozatgyártás további fejlesztését. Az utóbbi években az előregyártó gépsorok mutatószámánál is növekedés tapasztalható. A második ötéves terv időszakában az állami cipőiparban 207 millió forint beruházás történt. A martfűi Tisza Cipőgyárban további korszerűsítések történtek, néhány teljesen új típusú gépsort állítottak be a termelésbe. Szolnok megye részesedése az állami cipőipar állóeszközének bruttó értékéből tovább növekedett.

54 A cipőipari termelés, termelékenység, anyagellátás Amilyen mértékben sikerült megteremtenünk az állami cipőipar műszaki bázisát, úgy növekedett a termelés volumene, úgy emelkedett a termelékenység.

56 Meg kell jegyezni, hogy a fejlődés nem volt egyenlő ütemű. Az állami cipőipar megteremtése után gyors fejlődés mutatkozott, az 1950-es évek második felétől viszont lassulás következett be a fejlődés ütemében. A szériaszám ekkor már viszonylag magas, mely az ütem tartását befolyásolta. 1956-ban, 1955-höz viszonyítva a termelés kb. kétmillió párral csökkent, az ellenforradalmi események hatására.

57 1957-től következett ismét lassan a fokozatos fellendülés. A termelési adatokból megfigyelhető a növekedési ütem, a termelés és létszám arányos, ill. aránytalan viszonya az egyes időszakokban. A második hároméves terv időszakában, az ellenforradalom utáni években a gazdasági konszolidáció, a gazdaságpolitikai vonalvezetés változása éreztette hatását. A kitűzött célok reálisabbá váltak, a termelés üteme 1960-ra ismét kiugró. A produktív munkáslétszám is emelkedett, és a helyes összefüggés alapján a termelékenység ismét elérte az 1955-ös szintet. Az Összehasonlításnál a munkástermelékenység és gépesítés összefüggésének kiemelése érdekében a produktív munkáslétszámot vettük alapul, s nem a foglalkoztatott létszámot. A bőrcipő-, valamint a gumilábbeli-termelés növekedését és megoszlását mutatja az alábbi táblázat:

58 116