Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

több olyan művelési gyakorlatot őriztek meg számunkra, melyek a recens néprajzi vizsgálatokat segitik, s folyamatokat történeti mélységükben lehet általuk megrajzolni. Ezek a földek nem egy helyen voltak a határban, hanem növényféleségenként elkülönitve, szétszórtan, ahol erre az, adott év klimatikus és egyéb szempontjai lehetőséget adtak. Az újraosztás a legtöbb esetben egyúttal uj terület kijelölését is jelentette. Az elhagyott,,kimerült földeket legelőként hasznosították, pihentették. Tanulságosak e földek összefoglaló nevei is : forgó földek

» ráta földek, apróosztás földek, föld Után járó osztályfölde

k, nyilas földek» réti földek, réti nyilasok néven találkozunk velük a bejegyzésekben. A terminológiák változatossága a viszonyok sokféleségét fedi,.még ha annak a tartalma azonos is a művelési rendszerben. Mint utaltunk rá, minden osztáskor szigorúan meghatá rozzák, hogy milyen mag alá adnak földet. A legritkább esetben fordul csak elő, hogy nem jelölik meg a felhasználást, s ki-ki saját akarata, szükséglete szerint hasznosítja. 1761—> 139 ben a magyarkai és hegyesbori gyepből osztanak forgóföldet 1762-ben a három évvel korábban gyepül osztott,apróbb földe 14o ket tovább is a lakosok szolgálatában hagyják. 1764. szeptember 4—én —minden bizonnyal őszi mag alá- megengedi a tanács, hogy a lakosok megszántsák maguknak az apró osztás 141 földeket. 1649« tavaszán is a réti földeket felosztják a 142 lakosok között birtokarányi

ago

san, sorhúzás szerint. 1851. tavaszán a Bordarétet, Vajast, Czina derékot tavaszi mag alá 14-3 adják. 1852-ben a lakosok arról panaszkodnak, hogy a Bugyogó zugban és a Görbe fertő mellett nekik jutott rész na— - 82 -