Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

ütéseket szenvedgyenek meg határoztátott." A példák egyúttal azt is bizonyítják, hogy bármennyire is tiltotta a Tanács az ólban való tüzelést» rendszeres gyakorlat volt. Csak ritkán került arra sor, hogy példát statuálva egy-egy vétkest megbüntessenek. Az adatok arra is utalnak, hogy a városi telelő ól mellett még a redempció előtt megjelennek a határba kitelepített istállók. Erre enged következtetni a ?6. jegyzetpont adata is. Az egyéni földtulajdon kialakulásával természet ~ szerűen a tanyakialakulás irányába hatott ez a biztonsági tényező is, Korábban utaltunk arra, hogy a kutatók véleménye az, hogy a határba kitelepített tüzelős ól elsősorban az állattartás céljait szolgálta. Ezzel szemben az a véleményünk,hogy a legkorábbi időtől kezdve a tanyának igen nagy szerepe volt a földművelésben is, tehát már eredetileg mindkét funkciót magába foglaló intézmény. Állításunk bizonyítására néhány történeti adatot sorakoztassunk fel. Előbb azokat a bizonyítékokat vegyük sorra, melyek az állattenyésztés létét igazolják : 1??1 telén Ormos István szolgalegény ellen a gazdája panaszt emelt, mert " az Szállásra Marhájának gondviselése végett Ló háton rakott Tarisznyával " kiküldte, de a szolga egy lakodalomban kötött ki, nem a tanyán, s elprédálta a tarisznyába tett két szál kollo4bászt és szalonnát. Bátky János bérese, Kovács Márton I78I decemberében felgyújtotta a szállását, benne égett 13 lo5 ökre és egy tehene. l8o3. október végén I. Szűcs István istállója és minden takarmánya megégett a szállásföldjén. Décsei János tanyájából pedig a Sánta fiuk " lo ökörnek való j.ászlát el vágták s a magok 6 marháj ok számára forditot~