Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

hogy a kiosztott földekan megtelepedő rademptus gazdák tanyáival kell itt számolni./Ld. a térképmellékleteket./ Noha többet nem tudunk mag ezekről az első szállásokról, nem lehet kétséges, hogy azonosak lehettek GYŐR FF Y és VARGHA által leirt legarchaikusabb tipusokkal. A kialakult egyosztatu, pitarólas tanyák - mint erre már utaltunka határba kitelepitett tüzeiős ólak leszármazottai. Jellegükben, funkciójukban megfeleltek a követelményeknek, jól szolgálták az állatok "és az ember védelmét. A későbbi időkben a tanya változása egyúttal jelzi, a gazdálkodás jeliegében beállott változást is. VARGHA László kitűnő tanulmányában nagyszerűen mutatta ki ezeket a változásokat, hangsu lyozva, hogy " a nép általában nem hangulati építményeket hoz létre, hanem anyagi erejének és életformájának megfelelő, életmódjából adódó és azt szolgáló, az építőanyagok ok91 szerű felhasználásával emelt szükséglati alkotásokat." Majd később véleményét kiegésziti : n A tanya elrendezésében végbemenő alaprajzi változást a gazdálkodás j

allege és módja m as;.y arázz a." Karcagon két nagyobb tanyásadási szakasz figyelhető meg; az egyik a már fentebb leirt tilalmasi terület tanyásodása, mely a redempciot követő évtizedekben teljesedik ki, a másik jó másfél századdal későbbi folyamat. A Tisza szabályozása s a mocsarak lecsapolása következtében jelentős területek sza badultak fel a mezőgazdasági müvelés számára. Ezeket a területeket 1896-ban a Liber Fundi alapján ismét felosztják a bir tokos lakosok között, s itt létrejönnek az un. réti'tanyák. A tanya a Kunságon mindig megmaradt a városi kötelékben, sohasem szakadt el teljesen a várostól. Tulajdonképpen csak - 61 -