Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Az eltelt idő szűken volt csak elegendő, hogy mindenre kiterjedően végezhessük el a munkánkat. A lezárást sürgette a továbblépés szüksége, hiszea bármilyen terepmunka sikeréhez nélkülözhetetlen as előzmények átfogóbb tisztázása. Az anyag részben kevés, mert nem adott módot a részletekbe menő finomságok elemzésére a földművelő tevékenység vizsgálata során — sokszor meg kell elégedni általános summázó megállapításokkal. Kevés azért is, mert csak a protokollumokra támaszkodik a levéltári források közül, s az igy megrajzolt kép kevésbé árnyalt. A további kutatásoktól várható majd u— jabb eredmény. Arra azonban,elegendő volt, hogy a fejlődést fázisaiban érzékeltethessük. A későbbiekben a résztémák kidolgozásával lesz elérhető a pontositás. A gazdálkodás - ezen belül a földmüvelés felvázolása nak ilyenfajta megközelítése azért is fontos, mert az eddigi kutatások elsősorban azt keresték - néhány kivételtői eltekint a — ami az ősi, honfoglalásig vagy korábbra visszave zetaető jegyeket tartalmazott. így az állattartásnak is csak azokat a formáit vizsgálják, amelyek a nomád hagyományok továbbéléseinek látszottak. Kevéssé figyeltek azonban azokra a jelenségekre /kezestartás» munkaállat - földmüvelésnél pedig a határhasználat, vetésforgók, termesztett növények, stb./, , melyek egy fejlettébe gazdasági üzemszervezésnek a velejárói. Kis túlzással ugy jellemezhetnénk a helyzetet, hogy a kutatók a pusztai ember szemével nézték a várost, a városi közigazgatást *r Ítéleteikben is a pusztai ember szemlélete kapott szerepet. Ml éppen a városi oldalról kivánjuk jellemezni ennek a tájnak az életét, meggyőződésünk, hogy általánosabb érvényű eradményt csak igy érhetünk el. Az evidens, hogy mind az állattartás, mind a földmüvelés mint gazdasági tevékenység jön fi— - 5 -