Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

társadalmi, gazdasági folyamat, melynek eredménye a sajá­tos alföldi településszerkezet, a nagyhatáru városok és ta— ' ' nyák. ERDEI Ferenc ezt a fejlődést ugy határozta meg, mint a sajátos körülményekből adódó, belső törvényszerűségeket kö­vető alakulatot : " A történeti katasztrófa /ti. a török/ nem uj települési rendszerként teremtette meg a tanyákat, ha­nem elpusztitott egy kifejlettebb falvas települési rendszert, s ezzel lehetőséget nyitott az addig alárendeltebb jelentő­ségű tanyás települési rendszer kifejlődésére és kiteljese­désére ... nem uj elemeket hozott a Magyar Alföld települé­sébe a kunok betelepítése sem, hanem ugyanazt a települési kul­túrát, amit annak idején a magyar nemzetiségek hoztak maguk — kai .. . Ilyenformán nem egyszeri vagy kétszeri történeti eseméay— nek a szülöttei a magyar tanyák, hanem hosszú és folyamatos történeti fejlődésnek az eredményei, amiközben különböző ala— kitó tényezők találkoztak sajátos történeti együttesben és nap­jainkra olyanná formálták tanyarendszerünket, amilyennek ma szemlélhetjük. Alapvető fontossága van ebben a tanyás történeti fejlődés­ben annak a nomád települési kultúrának, mint néphagyománynak, amit a honfoglaláskor hozott magával a magyarság, amelyet később 77 a kunok betelepülése megujitott. A megrajzolt párhuzamot a nomád és újkori viszonyok között aképpen summázza, hogy " ahogy a nyári szállás a nomád állat­tartásnak volt a mezei üzemhelye, ugy a tanya a szántóföldi ga­bonatermelés és a szelidültebb állattartás határbeli telephelye­78 ként jött létre." - 56 -

Next

/
Thumbnails
Contents