Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)
az állatok téli takarmányozása. A szántóföldi takarmánytarmesztés majdnem ismeretlen, illetve csak a gabonafélék szalmája és törekje és a kevés kukoricaszár szolgált takarmányként. A réteket közvetlenül a kaszálás megkezdése előtt birtokarány la gos an osztják ki. Ezen belül tizedek és házsorjában történt az osztás. Ki-ki a neki jutó részt levágatja, vagy maga levágja, s ezt eteti fel. A xétosztás gyakorlata annak felosztásáig, az i860— as évekig megvolt. Az Alföld - tudott dolog - fában rendkívül szegény. így a tüzelő és fűtőanyag elsősorban a kéznél lévő, nagy bőségben termő nádból, illetve a kivetett ganéból állott. Kis túlzásnak mondhatjuk, hogy a karcagi embert a nád a bölcsőtől a koporsóig elkisérte. Nádból készitett játékokat kapott, s koporsója is nádból volt. Nád volt a háza teteje, nád kerítés védte a portáját, nádat rakott az útra ha sár volt, s náddal védte az állatokat is a hidegtől, vadtól. A 13. század végéig mindenki szabadon vághatott annyit magának, amennyire éppen szüksége volt. Ettől kezdve fokozatosan kezdik tilalmazni a nádast, s lassan ezt is nyilas osztás szerint élik, a réthez hasonlóan. A nagyobb, összefüggő nyilt vizeket rendszeresen kiadja a tanács helybeli vagy más városba való halászoknak bérbe. Eléggé jelentős jövedelemforrás volt ez a városnak. AH értéke65 sitett hal pedig a táplálkozást tette változatosabbá. Karcag határának használatára a vizsgált időszakban ezek a formák voltak a jellemzőek. Nagy részére előbb a víz elleni, majd a vizért folyó harc volt a jellemző. A változó határ képe az itt élők küzdelmes munkájának a tanúbizonysága. - Ц-Э -