Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A Nagykunságon, igy Karcagon is sajátos módon alakult ez a funkció. Ez abból adódott, hogy itt a határ megoszlott a szabad rendelkezésű és a közös használatú területek között. A redempciókor kiosztott tőkeföldek müvelése kinek-kinak egyéni dolga volt, ebbe a tanács nem szólt bele, legfeljebb olyan intézkedésekkel, mely mindenkinek egyformán érdeke. Ilyen volt pl., hogy tilalmazta ezekről a.területekről az állatokat, itt nem volt szabad legeltetni. Abból következően,, hogy mindenki saját akarata szerint élte ezeket a földeket, a forrásokban alig találunk bejegyzéseket, melyek ezek művelési módjába engedtek volna bepillantást. Viszont a nagy határ többi részére, kiterjed a tanács intézkedési joga. így pl. a szintén szántóföldi müveléssel élt ugarföldek használatának rendje tanácsi,feladat. Ez a terület a határ két nyomásban müveit földje. Az egyik ugarban pihen, a másikat főleg gabonatermesztéssel élik. A csere a föld kiélésétől függően 5-7 évenként történik. Ilyenkor az újra felosztott ugart müvelés alá vették. Az osztás nyilhu zás alapján történt. Az ugaron vetéskényszer volt, a tanács meghatározta,- hogy milyen gabonafélével lehet az ugart vetni. Ez a kényszer azonban sohasem volt annyira erélyes,mint más kisebb határokon a fordulós rendszereken belül. Főleg arra szorítkozott, hogy a vegetációs időn belül beérő növényféleségek kerüljenek az ugarba. ; A másik fontos területe volt a tanácsi irányitásnak a legelőhasználat. Ha arra gondolunk, hogy a múlt század második feléig a város lakosságának legfontosabb jövedelemforrása az állattenyésztés volt, akkor megértjük, hogy fiiért fektettek olyan nagy súlyt a legelő használat .rendjére,. A ta - 32 -