Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

meg. A falusi paraszt közösségek erosebb differenciálódásáig / a kapitalista termelési viszonyok megteremtődéséig / a falu közigazgatása mindig: egységes rendet képvisel.Ennek a rendnek az alapját az évszázados gyakorlat formálta ki. Nem más ez, mint a felhalmozott tapasztalatok lassú kikristályosodása, az adott közösségek törvénnyé szilárdult normája. Az egységes szemléletnek, erkölcsrendnek a kifejező— dése a birtokosok által választott testület, a tanács in tézkedéseiben realizálódott. A tanács joga és kötelessége

i volt, hogy betartsa és betartassa a közösség által diktált erkölcsrendet, A másik kérdés az, hogy az igy megvalósult intézmény mennyire demokratikus, mennyire képviseli a többség érdekeit. Most még korai lenne erre feleletet adni. Annyi azonban megállapítható, hogy választási joguk, tehát döntési joguk is csak a tulajdonnal rendelkezőknek, birtokon belülieknek volt. A törvénykezés joga is csak őket illette. Az is tény, hogy ahhoz, hogy egy testület életképes határozatokat hozzon, s azt be is tartassa, mindenképpen meg kell lennie a gazdasági súlyának, hogy akaratának érvényt szerezzen. A Jászkunságban a redempcióval eleve adott volt ez a keret. A birtokon belül került redemptusok erősen kézbe vették a kommunitások ügyeinek intézését. Mivel nagy tömegeket érintett a redempció — annak ellenére, hogy sokan ki is maradtak belőle - elmondhatjuk, demokratikus volt a tanácsi intézmény. Gazdasági intézkedéseik - mivel a nagy többség együttes akaratának kifejeződései voltak - alkalmasnak mutatkoztak arra, hogy a hagyományos kereteket tovább vigyék,,esetenként az uj helyzetnek megfelelően tovább is szélesitsék. A tanács volt - 28 -